A fővárosi Andrássy úton a Hősök tere felé, a Munkácsy Mihály utcába fordulva ismerősnek tetsző téglaépületet pillanthatunk meg balra. Az Andrássy Hotel bejárata melletti falfelületet több márványtábla ékesíti, ezek egyike az épület tervezőjének állít emléket.
A név alapján össze is áll a kép: a porta szakasztott olyan, mint a hazánk első olimpiai bajnokáról elnevezett margitszigeti sportuszodáé – amit történetesen szintén az épp ma 140 éve született Hajós Alfréd tervezett.
Az ötkarikás alapsztorit sokan ismerik: 1896-ban, Görögországban (hazánk helyett, erről bővebben ITT) egy 13 Celsius fokos tengeröbölben nyert 100 és 1200 méter gyorson. (Hogy mennyit kapna a mai úszóktól, arról korábban ITT írtunk.) Ezután ezüstérmet akasztottak a nyakába, a győztesnek ugyanis akkoriban még az dukált. Ám arról, amit rövid úszópályafutása után a XX. és XXI. századnak adott, már kevesebbet írnak az iskolai történelemkönyvek.
A budapesti zsidó családba 1878-ban Guttmann Arnold néven született srác a századfordulón beiratkozott a Műegyetemre, ahol építészdiplomát szerzett: 1907-ben már önálló irodát nyitott, szecessziós, majd eklektikus, később konstruktív, modern stílusban alkotott. Ő vetette papírra az első Újpest-stadion, a nemzeti korcsolyaaréna építése miatt elbontandó zuglói Velodrom vagy a debreceni Aranybika Szálloda impozáns terveit, a szegedi, a pápai, a kaposvári vagy a pécsi városi sporttelep tervezetét.
Hajós Alfréd az úszás mellett atletizált, tornászott, és balösszekötőként bemutatkozott a BTC első labdarúgó-mérkőzésén egy bécsi klub ellen.
1904-ig futballozott, 1901-ben és 1902-ben bajnok is lett (minden mérkőzést megnyert a csapata, amelyiken játszott), egy barátságos és négy nem hivatalos mérkőzésen pedig az aktuális válogatottnak (Budapest-, magyar) is tagja is volt.
Ezt követően, már építészpályájával egyidejűleg futballbíróként tevékenykedett, játékvezetőként 14 bajnoki (NB I-es) meccsen vezényelt, 1907-ben egy válogatott mérkőzést is kapott – persze csak azok után, hogy a nemzeti csapat szövetségi kapitánya volt három összecsapáson.
1924-ben egy budapesti stadion tervével ezüstérmet szerzett Párizsban az olimpia úgynevezett „szellemi” számában.
Mindez persze nem fért el a Munkácsy Mihály utcai vagy margitszigeti márványtáblákon, de sajnos a történelemkönyvekben sem igazán – mégis jó tudni a ma 140 éve született nagyságról.
Utolsó képünkön egy Deák térhez közeli belvárosi ház látható, a földszinti könyvesboltban azt közölték, ez már egy 1970-es években újragondolt épület. De ha elhaladunk mellette, tudjunk róla, bizony ott is otthagyta keze nyomát első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd, akinek személyes sportsikereiről ITT olvashat bővebben.
