Torgyán: Kinyírt a Fidesz, ezért maradtam életben

Torgyán József Orbán Viktorról, a chilei cseresznyéről és az ország felajánlásáról.

– Ön csinált 1998-ban Orbán Viktorból miniszterelnököt. A választási eredmények ismeretében, ha akkor a mérleg nyelveként az MSZP mellé állnak, ők alakítanak kormányt. Ám mégis azzal a Fidesszel léptek koalícióra, amely a választási kampányban azt hangoztatta, hogy semmiképpen sem közösködnek a kisgazdákkal. Miért döntöttek így?
– A Fidesz vezetői 1998-ban az országos médiában harsogták, hogy nem alakítanak velünk kormányt. Sőt, amikor Orbán Viktor a választások előtt találkozott Párizsban Fejtő Ferenccel, intelmére, mely szerint az FKGP nélkül nincs kormányzati erejük, azt mondta, nyugodjon meg, megvan már rá a forgatókönyvük, hogyan fognak tőlem megszabadulni. És ez valóban így volt. Annak idején az egyetemi elhelyezőbizottság kötelező erővel döntött a végzett diákok sorsáról. Miután joghallgatóként minden tudományos versenyt megnyertem, ragyogó külpolitikai karriert ígértek, de cserébe be kellett volna lépnem a kommunista pártba. Anyai ágon görögkatolikus papi családból, apai ágon jobbágysorból kuláksorba magát felküzdő parasztcsaládból származom. Mindkét vonal olyan távol állt a kommunizmus eszméitől, hogy az elveimet nem törhettem ketté. Így summa cum laude diplomával a zsebemben, protekcióval csak a Ganz darugyárban, az acélöntő és csőgyárban, valamint a Hutter-féle olajgyárban dolgozhattam segédmunkásként. 1956-ban az újpesti forradalmi bizottság tagja voltam, ezért évekkel később kizárták az ügyvédi kamarából, később pedig megbízhatatlannak bélyegezve egy eldugott újpesti irodában lehettem ügyvéd. Ebben a helyzetben talán még inkább érthető volt a vonzalmam, noha a baloldal is szeretett volna meggyőzni a koalíciókötésről. Meggyőződésem, hogy Horn Gyuláék nem szúrtak volna hátba, mert nekik szükségük volt a Nyugat elfogadásához egy nemzeti érzésű erőre, amely legitimálná őket. Mivel a kisgazdapártnál nemzetibb érzelmű pártot el sem lehetett képzelni, úgy vigyáztak volna rám, mint a Kohinúr gyémántra.

– Akkortájt a Fideszt is még épphogy csak nemzeti pártnak lehetett nevezni.
– Kamikaze politikus voltam, amikor Orbán Viktor mellé álltam. Akkoriban a Fidesz már kezdett szembefordulni korábbi baloldali, liberális mivoltjával. Mert ne feledjük, hogy még az SZDSZ kis testvéreként a baloldali, liberális politikájukkal még eszmeiségbeli párttársukon is túltettek. Keresztény- és vallásellenességükkel odáig mentek, hogy a világ katolikusainak tiszteletét kiváltó, azóta már szentté is avatott II. János Pál pápa magyarországi látogatása előtt azt harsogták, hogy „pápalátogatás egyenlő cápalátogatás”. Az Országgyűlésben azt kiabálták: „Csuhások, ki a házból! Jézus Krisztus, térdre, imához!” Ebből a jegyzőkönyvvezető annyit hallott meg, hogy „térdre, imához”. Mindezek ellenére kezdtek balról jobbra átlendülni, és köztük nem kevés nemzeti érzelmű személyt is lehetett találni. Úgy döntöttem, hogy a kommunista párttal és utóderejével semmiképpen sem léphetek koalícióra, így Orbán Viktorékkal egyeztem meg. Hozzá kell tennem, rendkívüli módon megkönnyítette a velük való megegyezést, hogy Orbán Viktor feleségének, Lévai Anikónak a szüleit jól ismertem. Óriási kisgazdák voltak. Nem tudtam úgy Jász-Nagykun-Szolnok megyébe látogatni, hogy elsők között a nyakamba ne ugrottak volna. Ily módon meg tudtunk állapodni a koalíciós kérdésekben. Tudtam azt is, hogy pünkösdi királyság lesz, s előbb-utóbb az én sérelmemre be fog fejeződni, de ez volt a történelmi küldetésem.

– Azért a parasztság érdekében megkérte a koalíció árát. Földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterként azzal fenyegette Járai Zsigmond pénzügyminisztert, ha nem támogatja agrárfejlesztési elképzeléseit, a parasztok búzát öntenek a Pénzügyminisztérium elé. 2000-ben 413 milliárdot kért, a felét kapta meg, de az is sokkal magasabb büdzsé volt, mint korábban bármikor.
– Ez valóban így volt. Az elképzeléseimről konkrétan megállapodtunk Orbán Viktorral. A falugazdászok számát ötszázról ezerötszázra szerettem volna emelni. Egyetemi képzésben okították volna, fel akartuk készíteni őket az EU-csatlakozásra, hogy a parasztgazdák részére állami pénzen tanácsot adhassanak. Ezt is éppúgy megfúrták, mint bármi más elképzelésemet. És igen, ekkor találták ki a chilei cseresznyét is. Hiába nyertem a perek tömegét, ugyanis én nem importálni, hanem exportálni szerettem volna.

– Már a mentális állapotát is megkérdőjelezték a chilei cseresznye kapcsán
– Az újságírók egy része annyira műveletlen, már ne haragudjon, nyilván nem önre gondolok, hanem a kollégái egy részére, hogy az exportot összekeverték az importtal. Azt is terjesztették, hogy holland gazdákat akarok betelepíteni. Nevezzenek meg egyetlen gazdát, akit én telepítettem be! Ilyenekkel ellehetetlenítettek, s ráadásul a Fidesz is ezt a tisztességtelen eljárást alkalmazta.

– Úgy látszik, hogy Magyarország már sohasem lesz gyümölcs- és zöldségnagyhatalom. Egyáltalán, mindenféle kormánypropaganda ellenére, belátható időn belül sikeres sem lesz.
– Hogy sikeres ország lehessen, ahhoz a belső kiegyezésnek is meg kell történnie. A baloldalnak be kell látnia, hogy ahogy az Amerikai Egyesült Államok, Németország, Franciaország, Izrael elképzelhetetlen nemzeti gondolatok nélkül, Magyarország is elképzelhetetlen a nemzeti gondolatok dominanciája nélkül. Ahogy a Fidesz át tudott lendülni balról jobbra, nemzet- és vallásellenesből nemzeti és vallási oldalra, ez az út más erők számára is járható. Magyarország nemzetközi megítélése olyan rossz, hogy valami látványos akciónak kellene történnie! Ezért javasoltam, javaslom és javasolni fogom, hogy ünnepélyes közjogi keretek között ajánljuk fel az országot Szűz Máriának. A ceremóniára hívjuk meg a pápa őszentségét és a bíborosokat, így a nemzetközi közösségekkel szembehelyezkedő ország képe helyett meghatározó szerepet kaphatnánk Európában. Tavaly ezt az elképzelésemet megírtam Orbán Viktor miniszterelnöknek, s ő egy „Kedves József” címzésű válaszlevélben udvariasan megfontolásra érdemesnek tartotta.

– Annak idején a kormánykoalíció konfliktusai jó ideig nem látszottak.
– Orbán Viktorral és feleségével, Lévai Anikóval nagyon jó viszonyom volt. Valóban megállapodtunk abban, hogy az MSZP–SZDSZ-kormánnyal ellentétben az első magyar polgári kormány nem fogja veszekedős kormány képét mutatni, hanem a miniszterelnökkel négyszemközt megbeszéljük a dolgokat. És ez egy ideig nagyon jól működött. A magánbeszélgetéseken ő nagyon illemtudóan Józsi bátyámnak hívott, én Viktornak őt, a kormányüléseken viszont miniszterelnök úrnak és miniszter úrnak szólítottuk egymást. Jó viszonyunk volt, de közben Raskó Györggyel, a nagyüzemi mezőgazdaság felkent császárával írattak ellenem cikkeket, s próbálták lekicsinyelni a tevékenységemet. Ezzel együtt a mi koalíciónk felborulása részben nekem is felróható. Hiba volt az is, hogy a rendkívül sikeres vidékjárásom során a Magyar gazda rendezvénysorozatra és a Régiók Magyarországa, Magyarország régiói előadás-sorozatra nemigen hívtuk meg a fideszes politikusokat, és ha el is jött valaki, és megkérdezte a szervezőktől, mit csináljon, azt felelték neki: „Semmit, csak hallgassátok Józsi bácsit, és tanuljatok tőle.” Ez megijesztette a Fideszt, látták lelki szemeik előtt, hogy ki nyeri majd a 2002-es választást, ezért lesöpörtek minket a palettáról.

– Úgy érzi, hibát követett el, amikor 2000-ben nem fogadta el a köztársasági elnöki posztra jelölést?
– Igen. Keresztül kellett volna vinnem a köztársasági elnöki jelölésemet. Akkor nagy politikai hibát követtem el. A koalíciós szerződés értelmében az FKGP egyöntetűen jelölt engem. Tudom, részben azért, mert akkor a pártban, a politikában mindenki előrébb lépett volna. Viszont a Magyar Köztársaság alkotmánya kimondta, hogy a Magyar Köztársaság elnökének a magyar nép egységét kell megtestesítenie. Hiába éreztem úgy, hogy meg tudnám teremteni az egységet, a média belőlem olyan személyiséget csinált, hogy a társadalom egy része valójában gyűlölettel nézett rám.

– Ezért nem vállalta?
– Ezért. Holott azt tudtam, hogy bár Dávid Ibolya és néhányan az MDF-ből nem szavaznának rám, de fülembe súgták, hogy mások viszont igen, tehát meg lett volna a szükséges kétharmadnyi voks. Ilyen körülmények ismeretében jelöltem volt jogi egyetemi osztálytársamat, Mádl Ferencet a köztársasági elnöki pozícióba.

– 2001 februárjában a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterségről lemondott. Rá egy évre már az FKGP elnöke sem volt. Félreállították. Sértődött?
– Tisztességtelen módon, a hatalmuk alá begyűrt bírósági apparátussal elérték azt is, hogy az FKGP elnöki tisztségéből kiebrudaljanak. Azt terjesztették, hogy a koromnál fogva szellemileg megrokkantam. Bírói úton tudtam meg 2002 augusztusában, hogy 2002. május 5. óta már nem vagyok a párt elnöke. A karrier útja a középszerűség, a tehetség pedig a Canossa-járáshoz vezető út. Lehet, hogy nagyképűségnek tűnik, de nekem a Canossa-járás jutott osztályrészemül. Mivel a miniszteri nyugdíj fogpótlásra sem elég, újra ügyvédi irodát működtettem. Azóta kritikai érzékkel figyelem mindenféle kormány tevékenységét. Nem vagyok sértődött. Sőt! Összehasonlíthatatlanul inkább a nemzet érdekében áll az Orbán Viktor vezetésével, sok hibával tarkított Fidesz tevékenysége, mint bármelyik nemzetrontó liberális erőé. A népvándorlás kérdésében például a neo-ultraliberálisok olyan nemzetellenes álláspontra helyezkedtek, amit józan ésszel fel sem lehet fogni.

– Ráadásul azóta a Fidesz meghirdette az FKGP programjának java részét. Ez végül is kedves gesztus.
– Nagy részét csak verbálisan, és nem úgy, ahogy mi gondoltuk. De ez a mostani mégis közelebb áll hozzánk, mint a balliberális politika. Igaz, ez nem elég már az ország számára. Nem lehet elfogadni a kisebbik rosszat, szükség lenne egy igazi jóra. És ebben nagyon sokat segíthet az ön lapja, a Magyar Nemzet.

– A Magyar Nemzet?
– Igen, amely sokat segít, ha tárgyilagos kritikával illeti a kormányzati hibákat, s úgy gondolom, hogy mostanában ezt csinálja. Tévúton járnak azok, akik azért ítélnek meg egy lapot, mert a tulajdonosa nézeteltérésbe keveredett a miniszterelnökkel. Egykor a Fidesz megértette a Nyugat üzenetét, tudom is, ki üzente: túl sokan vagytok a baloldalon liberálisok, tessék átmenni népnemzetibe, mert akkor mindegy, hogy ki nyer, a bal vagy a jobb, mindenképpen a liberalizmus fog kormányozni. Hogy a Fidesz az üzenetet megértette, átment népnemzetibe, és ezt megvalósíthatta, azt megítélésem szerint nagymértékben a Magyar Nemzetnek köszönheti. Eszement vélekedésnek tartom, hogy lapjuk a nemzeti elkötelezettségéből engedett volna, sőt nagyon jónak tartom kritikai hozzáállásukat. Mondom ezt úgy, hogy maguk velem szemben gyakran úgy jártak el, ahogy nem kellett volna.

– Beszéljünk kicsit a földkérdésről. Most a családi gazdaságokat akarják támogatni, mégis volt, ahol 47 millió forint volt a tízszázalékos kaució. Az ön által képviselt parasztokra itt senki sem gondolt?
– Nem igaz, hogy a földárverésekkel az FKGP programját valósítanák meg. Az FKGP-nek nem földárverés, hanem földosztás szerepelt a programjaiban. Az árverés olyan messze áll tőlünk, mint Makó lovag Jeruzsálemtől. A földárverés mostani módozata hihetetlen károkat okoz a magyar agráriumnak, egész Magyarországnak. Ellentétben áll a kisgazdák programjával. A vörös bárók helyébe zöld bárók kerültek.

– Tizenegy éve mondta: „Szent István országában rablók és pribékek dúlnak, a rendszerváltás után 15 évvel sikerült még az állampártinál is rosszabb viszonyokat teremteni. Mária országának tiszta hitvilágát az olajszőkítők, milliárdokat sikkasztó brókerek és postabanki machinátorok, autópálya-tolvajok rablóerkölcsei váltották fel. Romokban hever az egészségügy, az oktatás, a kultúra és a sport.” Változott valami?
– Azt kell mondanom, szinte félelmetesnek találom, hogy mennyire nem tévedtem a jövő megítélésében tizenegy évvel ezelőtt.

– Lesz ennek következménye?
– Olyan vezetője még egyetlen demokratikusan működő országnak sem volt, akit előbb-utóbb ne váltottak volna le. Kérdés, hogy előbb vagy utóbb történik-e meg. Úgy gondolom, hogy a Fidesznek most csak azért van óriási többsége a magyar társadalomban, mert nincs ellenfele.