Moldova: Rúgtak már ki könyvtárost azért, mert engem hívott meg

Milliós példányszámban keltek el a könyvei, fegyvert fogott, ma mégis Kádár feltétlen híve. Moldova-interjú.

Lázár Fruzsina
2017. 05. 23. 10:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Már tíz évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy mindent megírt, amit akart. Mi az oka, hogy azóta is újabb és újabb kötetek kerülnek ki a keze alól?
– Író vagyok, a nép szolgája, nem hátrálhatok meg. Ha fontos témát találok, megírom. A népszerűség, a siker soha nem érdekelt. Ha egy készülő könyvemről valaki látnokként előre megmondta volna, hogy soha senki nem fogja elolvasni, akkor is megírtam volna.

Kegyelemkenyér – beszédes cím. Azt írta a kötete bevezetőjében, elengedhetetlennek érezte, hogy az ország egyik legjelentősebb társadalmi csoportjáról, a nyugdíjasokról könyvet írjon. Miért?
– Mert ők a rendszerváltás igazi vesztesei, egyre nagyobb szegénységben élnek, a hatalom méltánytalanul bánik velük. A szakmunkások bérét 30-40 százalékkal emelték, míg a nyugdíjakat csak 1,6 százalékkal. Az Európai Unió 72 éves nyugdíjkorhatárban gondolkodik, nálunk vajon hányan fogják ezt megérni? És mi lesz azokkal, akik most minimálbérért dolgoznak?

Jövőre választások lesznek, sok múlhat a nyugdíjasok szavazatán
– 2018-nak a nyugdíjasok évének kellene lennie, de attól félek, ahogy eddig, most sem fogják rászánni magukat, hogy a szavazatukkal megváltoztassák az ország sorsát. Nem lehet elítélni őket, a rendszerváltás után elveszítették az önbizalmukat, a politikai érdeklődésüket, befolyásolhatóvá váltak, féltik a gyerekeiket, az unokáikat, pedig a passzivitásukkal éppen az unokáik jövőjét nehezítik meg.

Működnek az országban a nyugdíjasok érdekeit képviselő szervezetek is. Tőlük mire lehet számítani?
– Ezek a szervezetek többnyire 1989 körül alakultak, az MSZMP ide mentette át a párt káderállományát. Az egyik alakulat vezetője például korábban államtitkár volt. Tőlük aztán hiába várnánk, hogy komoly ellenállást fejtsenek ki a nyugdíjasokat fenyegető bajok ellen. Gondoljunk bele, Magyarországon az átlagnyugdíj 118 ezer forint, a legalacsonyabb öregségi nyugdíj 28 500. Próbáljon valaki megélni belőle! Nem véletlenül élnek tovább az emberek Nyugat-Európában. Magasabb az életszínvonal, kevesebb a stressz, jobb az egészségi állapotuk. Nálunk aki bemegy a kórházba, és nincs pénze, az nem biztos, hogy ki is jön.

Februártól politikai pártként működik az Idős Demokraták Szövetsége. Az Idesz alapítói elmondták, hogy kifejezetten a nyugdíjasok érdekeit képviselnék, főleg olyan témákban – nyugdíj, egészségügyi ellátás, időskori diszkrimináció –, amelyek nem mélyítik tovább a korosztály erőteljes megosztottságát. Róluk mi a véleménye?
– Derék, jó szándékú vállalkozás, de amatőr kezdeményezés. A vezetőjük azt mondta, hogy olyan pártot akar, amelynek egyaránt tagja lehet a rózsadombi nercbundás nagyasszony és a falusi kápolnában üldögélő nénike. Ezeket a társadalmi rétegeket nem lehet egy kalap alá kényszeríteni, ez a fajta reformizmus eddig mindig megbukott.

A könyve bevezetőjében azt panaszolja, hogy mostanra minden támogató szándék elfogyott ön mögül, könyveiről nem jelennek meg kritikák, író-olvasó találkozókra sem hívják. Most is így van?
– A Kegyelemkenyér megjelenése óta több helyen is jártam dedikálni, és újabb találkozókra is hívnak. De többször előfordult már, hogy balhé lett belőle, ha egy könyvtáros meghívta a „kommunista Moldovát”. Volt már rá példa, hogy ki is rúgtak valakit ezért, és mihez kezd egy ötvenéves munka nélküli könyvtáros? Azonosítanak a Kádár-korszakkal, amit egyébként nagyon szívesen vállalok. De ha meghívnak valahova, mindig megkérdezem, hogy vállalják-e a lehetséges következményeket.

Kommunistának nevezi magát. Lehet kommunista valaki azt követően, hogy megbukott a kommunizmus vagy inkább a „létező szocializmus”? Mit jelent ma kommunistának lenni?
– Miért ne lehetne? Ugyanazt jelenti, amit régen. A nincstelenek, az elnyomottak védelmét.

A mai baloldali pártok szintén ezeket az eszméket hirdetik.
– Ezek nem baloldali pártok. A baloldaliság azt jelenti, hogy kiállok, harcolok a rászorulókért. Őket nem érdekli az emberek sorsa, a céljuk minél több mandátumot és pozíciót szerezni. Lopások, csalások, visszaélések fűződnek a nevükhöz, elveszítették az emberek bizalmát. Arról nem is beszélve, hogy a mostani, magukat baloldalinak nevező pártok történelmi bűne, hogy megágyaztak a Fidesz hatalomátvételének.

Van olyan párt, amelynek bizalmat szavazna?
– Legfeljebb Magyarország határain kívül.

A Kegyelemkenyér című kötetében olvashatunk Hódmezővásárhelyről, Komlóról, Pécsről, Szombathelyről. Mi alapján választotta ki a riportok helyszíneit?
– Hódmezővásárhely a rendszer kirakatvárosa, Lázár János egykori birodalma: korrupció, lopás, csalás minden sarkon. A vasútállomáson hónapokig ott díszelgett a Heil Hitler! felirat. Az ipart tönkretették, pedig ott volt a Hódiköt, a Metripond, a majolikagyár. Van egy új uszodájuk, a polgármester szerint majd az úszóturizmusból lesz pénz Pécs néhány éve még az Európa kulturális fővárosa címet viselte, mára a romlás képét mutatja, megszűntek szállodák, a kemping, a vidámpark. A nagyzási mánia jegyében született huszonöt emeletes panelépületet milliárdokért bontották le. Komló a szívem közepe, ott voltam bányász. De amióta a bányát bezárták, nincs munka, tizenháromezren váltak munkanélkülivé. Szombathelyen nem jártam sikerrel, mert taccsra játszottak, minden utat elvágtak előttem. A második részben szerepel majd az egykori katonaváros, Kalocsa, ahol a laktanyák ma raktárként funkcionálnak. A híres „kalocsai” paprikát Szerbiában veszik, és átcsomagolják. Valamint Ózd, ahol az ország egyik legjelentősebb kohászati üzeme volt, ám ma nyomorognak az emberek. És Nyíregyháza, amely a maga módján virul. Nem akartam csak negatívumokat írni. Objektivitásra törekedtem.

Sokan nem akartak nyilatkozni önnek. Miért?
– Félnek. Ismert ember vagyok, 13 millió példányban jelentek meg a könyveim.

Miskolcra nem megy vissza? A 2009-ben megjelent, Érik a vihar című kötetében a miskolci ipari üzemek bezárásáról, az egyre nagyobb munkanélküliségről, a passzivitásról, a beletörődésről, a cselekvőképesség hiányáról ír. Az akkori városvezetés szerint ön negligálta Miskolc kulturális értékeit, erőfeszítéseit, csak azt hangsúlyozta, ami tönkrement, ami rossz, szerződést is bontottak önnel.
– Meg is bukott az a vezetés a következő választásokon. Le is mondtam arról a pénzről, ami járt volna még. Végül kétmillió forintot kaptam a másfél éves munkáért, ami körülbelül a reggelire volt elég, pedig nem francia pezsgőt fogyasztottam. Én nem láttam azokat a kulturális értékeket, amelyeket szerintük negligáltam. Szeretem Miskolcot, de teszetosza, tehetetlen csapat irányította akkoriban, és ezt ki is mondtam. Sok derék ember van, akit kedvelek, sok szállal kötődöm Miskolchoz, de nem a vezetéshez.

Nem gondolja, hogy Miskolc és a többi, a köteteiben említett város jelenlegi tragikus helyzetének oka a szocializmus évtizedeinek elhibázott várospolitikájában is keresendő?
– Voltak hibák, de például a kohászat világszerte általános válságba került, mert ami régen fémlemezből készült, az ma műanyagból, nem is kellett több az iparág tönkremeneteléhez. Ami a bányászatot illeti, egyszer csak elkezdték mondani, hogy a bányák mind ráfizetéssel működnek, hogy a szén hagyományos kitermelése és felhasználása ma már nem gazdaságos, és a környezetvédelmi szempontoknak sem felel meg Magyarországon. Ráadásul a kitermelt szenet is ostobán használták fel, például a Berente környéki fiatal barnaszenet nem elégetni kellett volna, az kiváló vegyipari alapanyag. Németországban is arra használják. Régebben valóban ráfizetéses volt a mélyművelésű bányászat, ma már nem az. Történtek biztató kísérletek, például Mázán. Nem hiszem, hogy egy olyan energiahordozókban szegény ország, amilyen a mienk, lemondhat a szénvagyonáról.

Korábbi köteteiben a cigányok jelenlegi nehéz helyzetét is – egyebek mellett – a bányászat megszűnésére vezette vissza.
– A cigányok problémáinak a megoldására sem törekvések, sem eszközök és nem utolsósorban munkahelyek sincsenek. A nyugdíjasok mellett ők a rendszer igazi vesztesei. Alacsony képzettséggel rendelkeznek, de régebben voltak olyan iparágak, például a bányászathoz kapcsolódóan, amelyekben el tudtak helyezkedni. A bányászhalottak emléktáblája tele van cigány nevekkel. Mára ezek az iparágak megszűntek, ráadásul a cigány értelmiség nagy része áruló, nem vállalja fel a sorstársait, és nem tesz egy lépést sem a népe érdekében.

Kétkötetes Kádár-életrajzából eddig több mint kétszázezer példány kelt el a megjelenése, 2006 óta. Heteken belül újra kiadják. Miért pont most?
– A kiadóm így gondolta.

Kádár születésének századik évfordulóján ön beszélt a sírjánál, ön avatta fel a szobrát, proletár szentnek nevezte. Egyszer azt mondta, lesznek még Kádár-szobrok Magyarországon, azaz vissza fog térni a kommunizmus, ezt most is így gondolja?
– Meg vagyok róla győződve.

És Kádárnak az ötvenhatos forradalom leverésében játszott szerepéről mi a véleménye?
– Október 28-án alakult meg az MSZMP, aznap Kádár beszélt a rádióban. Azt mondta, hogy kis párt leszünk, de tisztességes. Államminiszter volt a Nagy Imre-kormányban, és 30-án ott volt a Köztársaság téren, ahol a legjobb barátját, Mező Imrét megölték. Látta, hogy a dolgok egész más irányba fordultak, mint amikor elindultak 23-án. Kommunista volt, internacionalista, és ezért fordult a Szovjetunióhoz. Ő volt a legjobb választás vezetőnek egy új államformához. Elvállalta, de nem a sikerért és nem a hatalomért.

És a kivégzések?
– Amikor Huszár Tibor Kádár-könyve megjelent, akkor a PEN Klubban volt egy találkozó, és egy irodalmi újság szerkesztője azt mondta, Kádár bűne, hogy Nagy Imrét kivégezték. Nyers Rezső állította, hogy ő ott volt, látta, hogy Kádár nem akarta. Persze tudom, hogy egy ember is sok, de ennek így kellett történnie. Ha valaki nem szereti Kádárt, az a szíve joga, de nem volt hóhér.

És ha Kádár lemondott volna?
– És ki lép a helyére? Rákosi?

Kádár sírját megrongálták, földi maradványait elrabolták, a szobrát sem hagyták ott, ahol felavatták. Kádár megítélése nem túl pozitív a mai világban.
– Dehogynem, csak hivatalosan nem az. Köpönyegforgató módon az MSZP sem vállalja a kádári örökséget. Tiltakozik ellene, pedig mindent annak köszönhet. Volna ma MSZP Kádár nélkül? Ő nevelte ki őket, bár nem jól sikerült, azóta bebizonyosodott. Pedig ha leülök beszélgetni az emberekkel, pláne, ha megisznak egy-két fröccsöt, akkor kiderül, hogy Kádárt a mai napig tisztelik. Nem biztos, hogy ez a nemzedék fogja őt felvállalni, de az emberek a saját nyomoruk következtében előbb-utóbb át fogják értékelni a múltat. Kádár abban tévedett, hogy azt hitte, hamarabb megbukik Gorbacsov. Gorbacsovval elkezdődött egy történelmi váltás, ő indította el aztán a Kádár leváltását előidéző párton belüli hadjáratot.

Kezdetben ön sem volt Kádár híve, még a főiskolát is otthagyta.
– Az 1956-os felkelésben is részt vettem, október 24-én reggel fegyvert fogtam, és csak november 6-án tettem le. 1957-ben utolsó éves dramaturg–rendező szakos diák voltam a színművészeti főiskolán. Csurka István az osztálytársam, Háy Gyula pedig az osztályfőnököm. Amikor mind a kettőt lecsukták, úgy éreztem, hogy a jövőben nem illene beülnöm egy dramaturgi vagy rendezői székbe, és a diplomavizsga előtt otthagytam a főiskolát, és elmentem kazánt szerelni. Aztán idővel megváltozott a véleményem, és egyre őszintébb tiszteletet éreztem Kádár iránt.

És mi lett a főiskolai diplomájával?
– Anyám egyszer azt mondta, hogy minden gyereke vitte valamire – négyen voltunk testvérek –, csak én nem. Mondtam, hogy de Kossuth-díjas vagyok, erre azt válaszolta, hogy tudja, de nincs diplomám. Akkor megkerestem a főiskola igazgatóját, és 1985-ben utólag kiadták a diplomám. Attól kezdve anyám is elégedett volt.

Ha már a díjakat említette, 2010-ben, a Fidesz-kormány alatt Prima Primissa díjat kapott. Orbán Viktor gratuláló üzenetet írt önnek, melyben a magyar nemzeti szellem megtestesítőjének nevezte. Mit szólt hozzá?
– Meglepődtem. Nem minden díjat fogadok el. Például a Pro Urbe Budapest díjra megmondtam, hogy nem kell. Azt az MSZP adta volna. Visszautasítottam, mert nem értek velük egyet. A Prima Primissimát viszont nem párt adta.

Visszatérve az irodalomra, borászokról, tűzoltókról is írt az elmúlt években. Miért pont róluk?
– Ahogy a gyerekek, én is mindig rajongtam a mozdonyvezetőkért, a tűzoltókért, a pilótákért, ezekért a sokra hivatott, bátor emberekért. Most is éppen arról írok, hogy a nyíregyházi repülőtéren a Wizz Air számára képeznek pilótákat. Világéletemben csak azzal foglalkoztam, ami érdekelt, nem vállaltam bérmunkát. Írhattam volna a sörgyárakról, amelyek jórészt dél-afrikai érdekeltségűek Magyarországon, hétjegyű honoráriumot ígértek érte, és nem is egyessel kezdődött, de nemet mondtam. Szeretem a sört, de a sörgyárakat nem annyira. A borászat viszont ősi munka, a teremtő ember terepe.

Mikor jelenik meg a Kegyelemkenyér második része?
– Már majdnem kész vagyok vele, a kötet főbb helyszínei: Kalocsa, Ózd, Nyíregyháza, Nagykanizsa és sok apró falu. Rengeteg nyugdíjas él kis falvakban, nagyon rossz körülmények között. Most már a tsz jelentette támogatások sincsenek meg, sokak lába alól kicsúszott a talaj. A kötet harmadik része pedig Budapestről fog szólni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.