Moldova: Rúgtak már ki könyvtárost azért, mert engem hívott meg

Milliós példányszámban keltek el a könyvei, fegyvert fogott, ma mégis Kádár feltétlen híve. Moldova-interjú.

– Februártól politikai pártként működik az Idős Demokraták Szövetsége. Az Idesz alapítói elmondták, hogy kifejezetten a nyugdíjasok érdekeit képviselnék, főleg olyan témákban – nyugdíj, egészségügyi ellátás, időskori diszkrimináció –, amelyek nem mélyítik tovább a korosztály erőteljes megosztottságát. Róluk mi a véleménye?
– Derék, jó szándékú vállalkozás, de amatőr kezdeményezés. A vezetőjük azt mondta, hogy olyan pártot akar, amelynek egyaránt tagja lehet a rózsadombi nercbundás nagyasszony és a falusi kápolnában üldögélő nénike. Ezeket a társadalmi rétegeket nem lehet egy kalap alá kényszeríteni, ez a fajta reformizmus eddig mindig megbukott.

– A könyve bevezetőjében azt panaszolja, hogy mostanra minden támogató szándék elfogyott ön mögül, könyveiről nem jelennek meg kritikák, író-olvasó találkozókra sem hívják. Most is így van?
– A Kegyelemkenyér megjelenése óta több helyen is jártam dedikálni, és újabb találkozókra is hívnak. De többször előfordult már, hogy balhé lett belőle, ha egy könyvtáros meghívta a „kommunista Moldovát”. Volt már rá példa, hogy ki is rúgtak valakit ezért, és mihez kezd egy ötvenéves munka nélküli könyvtáros? Azonosítanak a Kádár-korszakkal, amit egyébként nagyon szívesen vállalok. De ha meghívnak valahova, mindig megkérdezem, hogy vállalják-e a lehetséges következményeket.

– Kommunistának nevezi magát. Lehet kommunista valaki azt követően, hogy megbukott a kommunizmus vagy inkább a „létező szocializmus”? Mit jelent ma kommunistának lenni?
– Miért ne lehetne? Ugyanazt jelenti, amit régen. A nincstelenek, az elnyomottak védelmét.

– A mai baloldali pártok szintén ezeket az eszméket hirdetik.
– Ezek nem baloldali pártok. A baloldaliság azt jelenti, hogy kiállok, harcolok a rászorulókért. Őket nem érdekli az emberek sorsa, a céljuk minél több mandátumot és pozíciót szerezni. Lopások, csalások, visszaélések fűződnek a nevükhöz, elveszítették az emberek bizalmát. Arról nem is beszélve, hogy a mostani, magukat baloldalinak nevező pártok történelmi bűne, hogy megágyaztak a Fidesz hatalomátvételének.

– Van olyan párt, amelynek bizalmat szavazna?
– Legfeljebb Magyarország határain kívül.

– A Kegyelemkenyér című kötetében olvashatunk Hódmezővásárhelyről, Komlóról, Pécsről, Szombathelyről. Mi alapján választotta ki a riportok helyszíneit?
– Hódmezővásárhely a rendszer kirakatvárosa, Lázár János egykori birodalma: korrupció, lopás, csalás minden sarkon. A vasútállomáson hónapokig ott díszelgett a Heil Hitler! felirat. Az ipart tönkretették, pedig ott volt a Hódiköt, a Metripond, a majolikagyár. Van egy új uszodájuk, a polgármester szerint majd az úszóturizmusból lesz pénz Pécs néhány éve még az Európa kulturális fővárosa címet viselte, mára a romlás képét mutatja, megszűntek szállodák, a kemping, a vidámpark. A nagyzási mánia jegyében született huszonöt emeletes panelépületet milliárdokért bontották le. Komló a szívem közepe, ott voltam bányász. De amióta a bányát bezárták, nincs munka, tizenháromezren váltak munkanélkülivé. Szombathelyen nem jártam sikerrel, mert taccsra játszottak, minden utat elvágtak előttem. A második részben szerepel majd az egykori katonaváros, Kalocsa, ahol a laktanyák ma raktárként funkcionálnak. A híres „kalocsai” paprikát Szerbiában veszik, és átcsomagolják. Valamint Ózd, ahol az ország egyik legjelentősebb kohászati üzeme volt, ám ma nyomorognak az emberek. És Nyíregyháza, amely a maga módján virul. Nem akartam csak negatívumokat írni. Objektivitásra törekedtem.

– Sokan nem akartak nyilatkozni önnek. Miért?
– Félnek. Ismert ember vagyok, 13 millió példányban jelentek meg a könyveim.

– Miskolcra nem megy vissza? A 2009-ben megjelent, Érik a vihar című kötetében a miskolci ipari üzemek bezárásáról, az egyre nagyobb munkanélküliségről, a passzivitásról, a beletörődésről, a cselekvőképesség hiányáról ír. Az akkori városvezetés szerint ön negligálta Miskolc kulturális értékeit, erőfeszítéseit, csak azt hangsúlyozta, ami tönkrement, ami rossz, szerződést is bontottak önnel.
– Meg is bukott az a vezetés a következő választásokon. Le is mondtam arról a pénzről, ami járt volna még. Végül kétmillió forintot kaptam a másfél éves munkáért, ami körülbelül a reggelire volt elég, pedig nem francia pezsgőt fogyasztottam. Én nem láttam azokat a kulturális értékeket, amelyeket szerintük negligáltam. Szeretem Miskolcot, de teszetosza, tehetetlen csapat irányította akkoriban, és ezt ki is mondtam. Sok derék ember van, akit kedvelek, sok szállal kötődöm Miskolchoz, de nem a vezetéshez.

– Nem gondolja, hogy Miskolc és a többi, a köteteiben említett város jelenlegi tragikus helyzetének oka a szocializmus évtizedeinek elhibázott várospolitikájában is keresendő?
– Voltak hibák, de például a kohászat világszerte általános válságba került, mert ami régen fémlemezből készült, az ma műanyagból, nem is kellett több az iparág tönkremeneteléhez. Ami a bányászatot illeti, egyszer csak elkezdték mondani, hogy a bányák mind ráfizetéssel működnek, hogy a szén hagyományos kitermelése és felhasználása ma már nem gazdaságos, és a környezetvédelmi szempontoknak sem felel meg Magyarországon. Ráadásul a kitermelt szenet is ostobán használták fel, például a Berente környéki fiatal barnaszenet nem elégetni kellett volna, az kiváló vegyipari alapanyag. Németországban is arra használják. Régebben valóban ráfizetéses volt a mélyművelésű bányászat, ma már nem az. Történtek biztató kísérletek, például Mázán. Nem hiszem, hogy egy olyan energiahordozókban szegény ország, amilyen a mienk, lemondhat a szénvagyonáról.

– Korábbi köteteiben a cigányok jelenlegi nehéz helyzetét is – egyebek mellett – a bányászat megszűnésére vezette vissza.
– A cigányok problémáinak a megoldására sem törekvések, sem eszközök és nem utolsósorban munkahelyek sincsenek. A nyugdíjasok mellett ők a rendszer igazi vesztesei. Alacsony képzettséggel rendelkeznek, de régebben voltak olyan iparágak, például a bányászathoz kapcsolódóan, amelyekben el tudtak helyezkedni. A bányászhalottak emléktáblája tele van cigány nevekkel. Mára ezek az iparágak megszűntek, ráadásul a cigány értelmiség nagy része áruló, nem vállalja fel a sorstársait, és nem tesz egy lépést sem a népe érdekében.

– Kétkötetes Kádár-életrajzából eddig több mint kétszázezer példány kelt el a megjelenése, 2006 óta. Heteken belül újra kiadják. Miért pont most?
– A kiadóm így gondolta.

– Kádár születésének századik évfordulóján ön beszélt a sírjánál, ön avatta fel a szobrát, proletár szentnek nevezte. Egyszer azt mondta, lesznek még Kádár-szobrok Magyarországon, azaz vissza fog térni a kommunizmus, ezt most is így gondolja?
– Meg vagyok róla győződve.

– És Kádárnak az ötvenhatos forradalom leverésében játszott szerepéről mi a véleménye?
– Október 28-án alakult meg az MSZMP, aznap Kádár beszélt a rádióban. Azt mondta, hogy kis párt leszünk, de tisztességes. Államminiszter volt a Nagy Imre-kormányban, és 30-án ott volt a Köztársaság téren, ahol a legjobb barátját, Mező Imrét megölték. Látta, hogy a dolgok egész más irányba fordultak, mint amikor elindultak 23-án. Kommunista volt, internacionalista, és ezért fordult a Szovjetunióhoz. Ő volt a legjobb választás vezetőnek egy új államformához. Elvállalta, de nem a sikerért és nem a hatalomért.

– És a kivégzések?
– Amikor Huszár Tibor Kádár-könyve megjelent, akkor a PEN Klubban volt egy találkozó, és egy irodalmi újság szerkesztője azt mondta, Kádár bűne, hogy Nagy Imrét kivégezték. Nyers Rezső állította, hogy ő ott volt, látta, hogy Kádár nem akarta. Persze tudom, hogy egy ember is sok, de ennek így kellett történnie. Ha valaki nem szereti Kádárt, az a szíve joga, de nem volt hóhér.

– És ha Kádár lemondott volna?
– És ki lép a helyére? Rákosi?

– Kádár sírját megrongálták, földi maradványait elrabolták, a szobrát sem hagyták ott, ahol felavatták. Kádár megítélése nem túl pozitív a mai világban.
– Dehogynem, csak hivatalosan nem az. Köpönyegforgató módon az MSZP sem vállalja a kádári örökséget. Tiltakozik ellene, pedig mindent annak köszönhet. Volna ma MSZP Kádár nélkül? Ő nevelte ki őket, bár nem jól sikerült, azóta bebizonyosodott. Pedig ha leülök beszélgetni az emberekkel, pláne, ha megisznak egy-két fröccsöt, akkor kiderül, hogy Kádárt a mai napig tisztelik. Nem biztos, hogy ez a nemzedék fogja őt felvállalni, de az emberek a saját nyomoruk következtében előbb-utóbb át fogják értékelni a múltat. Kádár abban tévedett, hogy azt hitte, hamarabb megbukik Gorbacsov. Gorbacsovval elkezdődött egy történelmi váltás, ő indította el aztán a Kádár leváltását előidéző párton belüli hadjáratot.

– Kezdetben ön sem volt Kádár híve, még a főiskolát is otthagyta.
– Az 1956-os felkelésben is részt vettem, október 24-én reggel fegyvert fogtam, és csak november 6-án tettem le. 1957-ben utolsó éves dramaturg–rendező szakos diák voltam a színművészeti főiskolán. Csurka István az osztálytársam, Háy Gyula pedig az osztályfőnököm. Amikor mind a kettőt lecsukták, úgy éreztem, hogy a jövőben nem illene beülnöm egy dramaturgi vagy rendezői székbe, és a diplomavizsga előtt otthagytam a főiskolát, és elmentem kazánt szerelni. Aztán idővel megváltozott a véleményem, és egyre őszintébb tiszteletet éreztem Kádár iránt.

– És mi lett a főiskolai diplomájával?
– Anyám egyszer azt mondta, hogy minden gyereke vitte valamire – négyen voltunk testvérek –, csak én nem. Mondtam, hogy de Kossuth-díjas vagyok, erre azt válaszolta, hogy tudja, de nincs diplomám. Akkor megkerestem a főiskola igazgatóját, és 1985-ben utólag kiadták a diplomám. Attól kezdve anyám is elégedett volt.

– Ha már a díjakat említette, 2010-ben, a Fidesz-kormány alatt Prima Primissa díjat kapott. Orbán Viktor gratuláló üzenetet írt önnek, melyben a magyar nemzeti szellem megtestesítőjének nevezte. Mit szólt hozzá?
– Meglepődtem. Nem minden díjat fogadok el. Például a Pro Urbe Budapest díjra megmondtam, hogy nem kell. Azt az MSZP adta volna. Visszautasítottam, mert nem értek velük egyet. A Prima Primissimát viszont nem párt adta.

– Visszatérve az irodalomra, borászokról, tűzoltókról is írt az elmúlt években. Miért pont róluk?
– Ahogy a gyerekek, én is mindig rajongtam a mozdonyvezetőkért, a tűzoltókért, a pilótákért, ezekért a sokra hivatott, bátor emberekért. Most is éppen arról írok, hogy a nyíregyházi repülőtéren a Wizz Air számára képeznek pilótákat. Világéletemben csak azzal foglalkoztam, ami érdekelt, nem vállaltam bérmunkát. Írhattam volna a sörgyárakról, amelyek jórészt dél-afrikai érdekeltségűek Magyarországon, hétjegyű honoráriumot ígértek érte, és nem is egyessel kezdődött, de nemet mondtam. Szeretem a sört, de a sörgyárakat nem annyira. A borászat viszont ősi munka, a teremtő ember terepe.

– Mikor jelenik meg a Kegyelemkenyér második része?
– Már majdnem kész vagyok vele, a kötet főbb helyszínei: Kalocsa, Ózd, Nyíregyháza, Nagykanizsa és sok apró falu. Rengeteg nyugdíjas él kis falvakban, nagyon rossz körülmények között. Most már a tsz jelentette támogatások sincsenek meg, sokak lába alól kicsúszott a talaj. A kötet harmadik része pedig Budapestről fog szólni.