IRS korrupciós botrány Amerikában

Ha már „korrupciókérdésről” esik szó, érdemes kitekintenünk az Egyesült Államok viselt dolgaira is a témában.

Ugyanezen a nyáron (2010 júniusában) Lerner asszony nagy tárhelyű winchestere különös módon felmondta a szolgálatot, ennek eredményeképpen 2 év belső és külső levelezése el is tűnt a gépéről. 2011 decemberében a Kongresszus Műveleti Bizottsága (House Ways and Means Committee) megbeszélést tartott Lernerrel, aki nem említette a tudatosan kialakított és célzott gyakorlatot. 2012 januárjában a Cincinnati iroda munkatársai nemhogy szűkítik, de kibővítik a „flagging”-et, azaz a bejelölési gyakorlatot, amelynek során ezúttal olyan kifejezések, mint például „a kormány hatáskörének korlátozása és/vagy bővítése”, valamint a „társadalmi és gazdasági reformok” című mondatfoszlányok kapnak kitüntetett figyelmet. Miután erről is tudomást szerez a felső vezetés, Lerner mindössze annyit tesz, hogy új szabályokat iktat be, amelyek lényege, hogy minden speciális keresési kritériumot alkalmazó művelet bevetése mostantól csak a felső vezetés engedélyével valósulhat meg.

2012 márciusában az ebben az ügyben vizsgálódó kongresszusi bizottság vezetője, Darrell Issa aggodalmát fejezi ki, hogy a Tea Párthoz kötődő csoportokkal szemben igazságtalanul járt el az Amerikai Adóhivatal. Doug Shulman, az IRS akkori igazgatója (Lerner főnöke) vehemensen tagadja, hogy bármilyen politikai diszkriminációt alkalmaztak volna az adóhivatal működési elveinek meghatározásában. Ettől kezdve már lényegében az eltussolás (stonewalling) és tisztára mosás (whitewashing) hadműveletei folynak az ügy körül.

2012 márciusában a republikánus Kongresszusi Ellenőrzési Bizottság (Congress Oversight Committee) elnöke, Darrell Issa ismét aggodalmát fejezi ki a tekintetben, hogy kifejezetten tea párti szervezeteket megcélzó vizsgálatokat kezdeményez az IRS. Doug Shulman ezt erőteljesen tagadja. 2012 nyarán Issa hivatalos belső eljárást kér az IRS Inspector General (IRS felügyeleti biztos) részéről, hogy vizsgálja meg a nonprofit szervezetek pályázati kritériumait, ami az IRS alkalmazotti hozzáállását illeti a vitatott ügyekben. A vizsgálatért felelős biztos, J. Russell George visszajelzi, hogy az auditálási folyamatot elindította. 2012 novemberében Shulman megbízatása lejár, új megbízott (átmeneti) biztos kerül az IRS élére Steve Miller személyében. 2013 márciusában az IRS belső vizsgálat első eredményeiről tájékoztatják a Pénzügyminisztérium (mint felettes szerv) vezető tisztviselőit.

2013 májusa: a botrány tovább gyűrűzik. Miller bocsánatot kér a diszkriminatív gyakorlatért az Amerikai Jogi Kamara (American Bar Association) egyik rendezvényén. Lerner szerint (aki ekkor még mindig divízióvezető volt az IRS-en belül) ez a bocsánatkérés alaptalan volt, ugyanis nem történt semmi rendellenesség. Pár napra rá kongresszusi meghallgatások kezdődnek (a Kongresszus ekkor már republikánus többséggel rendelkezik) és a Szövetségi Nyomozó Iroda is beszáll a ringbe, hogy belenézzen a folyamatokba. Belső vizsgálatok időközben megerősítették, hogy az adóhivatal 2010-től kezdődően célzott és pótlólagos vizsgálatnak vetett alá csaknem 300 olyan konzervatív nonprofit csoportot, amely adómentességet igényelt. A Fehér Ház és konkrétan Obama elnök Millert lemondásra szólította fel. A CNN értesülése szerint a nap folyamán korábban Miller egy, az ügyben vizsgálódó kongresszusi politikusokkal folytatott tanácskozáson az állította, hogy az adóhivatalnál azonosították azt a két „lator” munkatársat, akik „nyílt agresszivitással” kezelték a konzervatív csoportok adómentességi kérelmét. A volt biztos szerint az érintetteket már „megfegyelmezték”.

2013. május 22-én Lernert a kongresszusi felügyelő bizottság elé idézik, ahol az alkotmány ötödik kiegészítő passzusára hivatkozva megtagadja a válaszadást (Ötödik kiegészítés: A polgárt ugyanazért a bűnért nem állíthatják kétszer bíróság elé és nem kényszeríthetik arra, hogy maga ellen tanúskodjon). Másnap a kormány (ténylegesen az IRS vezetője) Lernert úgynevezett adminisztrativ kényszerszabadságra küldi. 2013 szeptemberében Lerner lemond IRS-divízióvezetői pozíciójáról (mindvégig ezt a tisztséget látta el) és három évvel a botrány kirobbanása után végleg visszavonul az adóhivataltól. Ezt követően a republikánus vezetés birtokába került maradék e-mail üzeneteket már szellőztetik, amelyek tanúsítják, hogy Lerner valóban politikai megfontolások mentén alakította-e az IRS látókörében szereplő, adómentességet élvező szervezetek vizsgálati kritériumait.

2014 májusában a Kongresszus megszavazza, hogy Lernert a Kongresszus megkerülésével, semmibevételével, más szóval megsértésével ítéljék el (contempt of Congress). Az IRS erre ismét úgy reagál, hogy Lerner számítógépe elromlott még 2011-ben, így a levelezési akták jelentős részét, ami bizonyítékul szolgálna erre nézve, már nem lehet rekonstruálni. A szövetségi bíróság elrendeli, hogy az IRS-nek eskü alatt kell elmagyaráznia, hogy miképp vesztek el Lerner asszony fontos levelezései, amelyek adott esetben akár kompromittálóak is lehetnek a szervezetre nézve. Ekkor már az Igazságügyi Minisztérium is vizsgálja a történteket.

Igazi krimi van tehát kialakulófélben. 2014 szeptemberében Carl Levin demokrata szenátor egy 224 oldalas riportot tesz közzé, amelyben azt bizonygatja, hogy az IRS valóban megengedhetetlen módon „viselkedett”, de hangsúlyozza, hogy ezt nem csak tea párti csoportokkal szemben tette, hanem liberális érdekeltségű körökkel is.

Brave New World! – sóhajtaná minderre Aldous Huxley (a Szép új világ című nagy sikerű könyv szerzője, angol író, 1894–1963). Az itthoni egyszeri halandó pedig vélhetően a kutya és a szalonna körüli régi mondást idézné nemes egyszerűséggel.

További információk a témában: http://www.politico.com/story/2014/09/timeline-of-the-irs-scandal-111185.html