– Jó volt nagyon. Nem lehetek elégedetlen. Egyszer a szerencse mellém állhatott volna. Azért boldog vagyok. Mindig is tudtam, hogy sokszor nincs szerencsém sajnos. Nem tudom, mit mondjak – kereste a szavakat, de nem nagyon találta Verrasztó Dávid azok után, hogy a negyedik helyen végezve lemaradt az olimpiai dobogóról, csaknem 33 évesen alighanem élete utolsó ötkarikás versenyén, hiszen másban nem indul Tokióban.
– Csalódott nem lehetek, 32 évesen ott vagyok a húszéves fiúk között – folytatta Verrasztó. – Nagyon rossz másfél év van mögöttem, kemény volt otthon. Talán nem hittem el, hogy meg tudom csinálni. Arra büszke vagyok, hogy beleálltam a feladatba, mert még döntőben sem tudtam úszni eddig, nemhogy jól. Legalább nem a szégyengéppel megyek haza, mint eddig. Azt mindenki tudja rólam, hogy elég kemény vagyok, elég sok rossz dologból felálltam. Legalább így nyugodtan alszom a következő hetven évben.
