Ha az utóbbi hetekben valaki csak felületesen követte a híradásokat, talán el is siklott afelett, hogy éppen a költségvetési törvény vitája zajlik. A pártok persze tették a dolgukat, ki-ki elővezette a maga politikai ízlése szerint, miért is családbarát és pénztárcakímélő, vagy éppen pazarló, nevetséges és tarthatatlan a jövő évi büdzsé. Megszokhattuk, hogy a költségvetés a mindenkori ellenzék szerint már elfogadásakor megbukik, míg a kormányzat sziklaszilárdnak tekinti, hogy ezzel a maga szilárdságát is demonstrálja. Aztán a lassú vízként csordogáló idő a sziklát is megrepeszti, és itt-ott hozzá kell nyúlni a számokhoz, persze anélkül, hogy ettől bárki vagy bármi is megbukna.
Most azonban a vita egy új elemmel gazdagodott, jelesül azzal a rendszeresen visszatérő kérdéssel, miért ilyen korán, nyár elején fogadta el a kormány a 2016-os költségvetést, szemben a megszokott őszi menetrenddel. Megjelentek azok az értelmezések, amelyek szerint ez puszta figyelemelterelés: a Fidesz nem akarja, hogy az emberek tisztában legyenek a büdzsé alakulásával, ezért időzítette annak parlamenti tárgyalását az uborkaszezon kezdetére. Más értelmezések – ennek némileg ellentmondva – a menekültkérdés kormányzati tematizálását tartják figyelemelterelésnek: amíg a közvéleményt ez tartja izgalomban, addig sem foglalkozik azzal, milyen költségvetés készül.
Jól láthatóan sokat lehet vitatkozni a rendhagyó időzítés közgazdasági és politikai vonatkozásairól, de jelzésértékű, hogy ez lett a legemlékezetesebb vitakérdés. Egészen pontosan azt jelzi, hogy maga a vita nem szorosabb értelemben vett költségvetési kérdések körül forog. Ahogy a politikai élet egésze sem: viszonylag keveset hallani arról, hogyan alakul egyes meghatározó ágazatok (például a köz- és a felsőoktatás vagy az egészségügy) finanszírozása, a közszférában dolgozók bérszínvonala, a nyugdíjak reálértéke, és még sorolhatnánk. Szó esik persze ezekről is, de a politika fókusza az utóbbi időben az anyagi kérdésekről mintha a szimbolikus – vagy szimbolikussá növesztett – témákra tevődött volna át. Elég a már említett menekültügyre utalni, amelynek vannak ugyan a hosszú távú nemzetgazdasági vonatkozásai, de a fő ütközetek egyelőre szimbolikus szinten zajlanak.