Magyar hangja: Lázár János

Vajon elővigyázatlan volt-e Lázár, amikor szokatlan nyíltsággal beszélt az állami bürokrácia kóros elburjánzásáról?

Másrészt arról sem szabad megfeledkezni, hogy Lázár elsősorban a többi minisztériumot vette célba, melyek úgymond önös érdekeik miatt gátolják a bürokrácia csökkentésére tett erőfeszítéseit. Bár nem a miniszterekről beszélt, mindezek hallatán nem érezhették túl kényelmesen magukat az állami vezetők. Már csak azért sem, mert – és ez a másik, többek által osztott feltételezés – Lázár aligha ragadtathatta volna magát erre a kormányfő (hallgatólagos) jóváhagyása nélkül. Ez a gondolatmenet találkozik a kormányátalakítással kapcsolatos spekulációkkal , melyekhez maga Orbán Viktor adott táptalajt néhány nyilatkozatával. Bár egy-két államtitkárváltás valószínűleg nem befolyásolja nagyban a közhangulatot – minisztercserékről egyelőre nincs szó –, amennyiben a tervezett átalakítások a bürokráciacsökkentés értelmezési keretébe illeszkednének, máris nagyobb politikai jelentősége lenne bármely, a személyi állományt érintő változásnak.

Úgy tűnik tehát, hogy Lázár János voltaképpen Orbán Viktor magyar hangja, aki a kellemetlenebb, érdesebb üzeneteket fogalmazza meg a miniszterelnök helyett, akár a kormánytagoknak címezve. E kézenfekvő magyarázattal csupán annyi a probléma, hogy – mint arra e blog elődjén is utaltam – az értelmező mindig hajlamos túlracionalizálni az őt és a közvéleményt kiemelten foglalkoztató politikai eseményeket. Jelen esetben ami ballépésként, egyszerű aránytévesztésként indult, abból a végére precízen végiggondolt és vérprofin kivitelezett politikai akció lett. Pedig ha ez volt Lázárék terve, akkor elég sok bizonytalansági tényező rejlett benne: ki láthatta például előre, hogy ekkora gellert kap az ügy, ami egyenesen a vezető médiumokig röpíti? Ha akad egyszerűbb magyarázat, általában érdemes azt választani. Márpedig ezúttal akad.

Június 5-én, három nappal az ominózus fórum előtt szokásos pénteki interjúja során Orbán Viktor így fogalmazott a Kossuth Rádióban: „Két nagy üggyel foglalkozom most már lassan háromnegyed éve, [ ] és időnként úgy érzem, hogy tengeri kígyóval hadakozom, tehát egyáltalán nem biztos, hogy meg tudom nyerni ezt a csatát”. És hogy mi az a két ügy, ami esetleg még a kormányfőnek is túl nagy falat lehet? „Az egyik az építésügyi szabályrendszer átalakítása, [ ] a másik nagy téma, amivel ugyanilyen intenzitással foglalkozunk, az az adóeljárás”. Vagyis éppen a Lázár János által is kiemelt két konkrét témakör, melyek Orbán Viktor szerint a polgári kormányzás szimbolikus témái lesznek a következő fél évben. És hogy a bürokráciacsökkentés se maradjon ki a sorból: a miniszterelnök nemcsak erre tett utalást, hanem arra is, hogy hamarosan újabb nemzeti konzultáció várható. Azóta már tudjuk, hogy ez az „állami rezsicsökkentésről” fog szólni.

Lázár János tehát Szekszárdon valószínűleg nem tett mást, mint hogy ő is nekiállt elővezetni azokat a fő témákat, amelyek az „erő helyett figyelem” korszakát és a polgári kormányzás visszatérését lennének hivatottak fémjelezni. Ennyiben a miniszter valóban Orbán Viktor magyar hangjaként járt el, bár nem valamiféle nagyszabású titkos terv keretében: egyszerűen azt kommunikálta a maga módján, amit a miniszterelnök pár nappal korábban elővezetett. Az már más kérdés, hogy a figyelem korszaka egy kicsit még várat magára, és ismét az erő kapott szerepet: elindult a plakátkampány, sőt hamarosan kerítés épül a déli határon. Így fordulhatott elő, hogy mire Lázár szavai nyilvánosságra kerültek, jóformán senki sem emlékezett a kormányfői útmutatásra, és mindez egyfajta magánakciónak tűnt, nem pedig egyeztetett (kormány)álláspontnak.

Ha ez az értelmezés helytálló, abból számos tanulságot lehet levonni. Többek között azt, hogy nem könnyű úgy megkezdeni a Fidesz-tábor egy része által is várt konszolidációt, ha közben újabb és újabb frontokat nyit az ember. Jól látható, hogy az „erő” és a „figyelem” mint kommunikációs irány kioltja egymást, pontosabban az előbbi az utóbbit. A bürokráciacsökkentés ettől még előbb-utóbb vissza fog kerülni a napirendre, csak az kérdés, mit kezd vele a jobboldali kommunikációs gépezet abban az új helyzetben, amit a Lázár-beszéd „őszödösítése” idézett elő. Persze mire ez kiderül, addigra minden bizonnyal szenvedélyes igazságbeszéd lesz belőle.