A kirekesztés és a gyűlölködés ellen emeltek szót a magyar–szerb határon épülő kerítés kapcsán a lapunk által megkérdezett közéleti személyiségek. A nyilatkozók többsége szerint segíteni kell a bajba jutott, szenvedő embereken, ugyanakkor az is tarthatatlan, hogy Európa peremországai viseljék a menekülthullám összes terhét.
Jókai Anna írónő:
Egy világméretű katasztrófa előjele a menekültek és bevándorlók áradata egész Európában. Hosszú távú megoldást kellene találni, elsősorban mindenkinek a saját helyén biztosítani az élet alapvető feltételeit. Ez most nem mindenütt lehetséges, ugyanakkor Magyarországon is el kell különíteni a háborúk elől menekülők, illetve a gazdasági bevándorlók, az illegális határátlépők ügyét. Akit veszély fenyeget, azt menteni kell, az illegális határátlépők megfékezésére, a magyar lakosság védelmére viszont azonnali lépések szükségesek. Azt, hogy erre a kérdésre a drótfüggöny, a kerítésépítés jó válasz-e, nem tudom megítélni, de minden ilyen módszer csak átmeneti lehet. Teljes mértékben egyetértek Áder János köztársasági elnökkel abban, hogy a klímaváltozás még nagyobb veszélyt jelent az egész világra. Nem szabad pártpolitikai alapon kezelni ezt a kérdést, és az unió jelenleg tehetetlen vezetőinek kellene a sarkukra állniuk, hogy Európa ismét Európa lehessen.
Csókay András idegsebész:
Európának és Magyarországnak is segíteni kell a menekülteken, a szenvedő embereken, de a kerítésépítés – pont azért, hogy tudjunk segíteni – elkerülhetetlennek látszik. A segítségnyújtás ugyanakkor nem folyhat balga módra, azt meg kell szervezni, ahogy egy árvízi védekezést. Nem zuhanhat minden teher a magyar emberekre. Európa legfőbb gondja, hogy kidobta a kereszténységet, pedig alapítói, Adenauer vagy Schuman szándéka szerint maga az Európai Unió is lelki alapon jött létre pont azért, hogy ilyen problémákat kezeljen emberségesen. Ezért kellene közös megoldást találnunk, az Úr Jézus parancsára hallgatva. Figyelnünk kell a szentatya, Ferenc pápa szavaira, hogy fogadjuk azokat a menekülteket, akiknek életét veszély fenyegeti, akik háborúk elől jönnek hozzánk. Az EU vezetőinek nagy a felelőssége, hogy gyors megoldást találjanak.
Jankovics Marcell rendező:
Amennyiben kerítéssel lehet megakadályozni, hogy naponta 600 ember lépje át illegálisan a magyar határt, akkor azt meg kell építeni. Nem szabad politikai kérdésként kezelni a helyzetet. Ez az újkori népvándorlás csak az V. századtól a IX. századig tartó időszakhoz hasonlítható, de akkor megmaradtak Európa zsidó-keresztény és görög-római gyökerei. Az iszlám tömeges megjelenésével azonban már ezek a gyökerek kerülhetnek veszélybe. Féltem Európa kultúráját! Kis ország vagyunk, s ahogy történelmünk során megtapasztalhattuk, más sík területű országokhoz hasonlóan hazánk is kiváló „felvonulási terület”. Vannak olyanok, régen itt élő, bevándorolt emberek, aki sikeresen beilleszkedtek. A korábbi franciaországi merényletek azonban arra is figyelmeztetnek: nem alaptalan a magyar emberek terrorizmustól való félelme.
Nikola Parov zeneszerző:
A határzár ötlete úgy ahogy van, nonszensz. Abszurd dolog azt gondolni, hogy egy kerítés megoldja a problémát és visszatartja az elkeseredett, menekülő embereket. Akik elég elszántak, azok egyrészt úgyis megtalálják a módját, hogy átmásszanak rajta, vagy épp szétvágják a kerítést. Másrészt egy ilyen lépésnek elég komoly költségvetési vonzata is van, tehát az építkezésre szánt pénzt valahonnan el kell vonni. Az ötlet egyébként nem lep meg, hiszen a gyűlölködés sajnos elég jellemző a magyarságra. Pedig nem kellene általánosítani, hiszen bizonyára mérnökök, orvosok is vannak a bevándorlók között. Megjegyzem, jómagam is bevándorló vagyok, tízévesen érkeztem édesanyámmal Magyarországra, de nem gondolom, hogy bárkinek a munkáját elvettem volna. Sőt szerintem aki attól fél, hogy egy iskolázatlan, nyelvet nem beszélő menekült elveheti a munkáját, az annyit is ér. Szerintem nem kerítésekre lenne szükség, hanem jól kiépített regisztrációs és átvilágítási rendszerre, hogy megfelelően tudjunk bánni az ide érkezőkkel, adott esetben továbbirányítani őket.
Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója:
Egész életemben ellene voltam mindenféle bezárásnak, kirekesztésnek, megbélyegzésnek, és igyekeztem magamban is minden határt lebontani, ami elválaszthat a másik embertől. A határzárral kapcsolatban ugyanakkor azt gondolom, hogy az egyfajta önvédelem, amire a nemzet érdekében lehet szükség. Életem során számtalan ország legszegényebbjeivel találkoztam, és minden emberi kapcsolatomban úgy élek, hogy el tudjam fogadni a másikat, illetve tiltakozom minden megbélyegzés, elválasztás ellen. A személyes érdekeket és a nemzet érdekeit ugyanakkor elválasztanám egymástól, mert míg vallom, hogy szabadságjogokért a végsőkig küzdeni kell, egy adott nemzetnek bizony önmaga jogos védelmét is figyelembe kell vennie, ha olyan terhek hordozására kényszerül, amit esetleg nem bír el.
Szemerei János dunántúli evangélikus püspök:
Érzékeny vagyok a megosztás külső formáira, arra, amikor kerítéseket építenek emberek, s hogy Európa a bezárkózással válaszol. Új világmegosztásnak vagyunk szemtanúi, ám hogy ez politikailag jó döntés-e vagy sem, nem tudom megítélni. A kerítés egy eszköz akarna lenni, hogy a menekültek más útvonalat válasszanak és ne Magyarországra nehezedjen akkora teher, de a válasz bennem akkor is rossz érzést kelt. Nagy szomorúsággal tölt el a folyamat, amelyben sok embertársunk szenved, menekültként elindul szerencsét próbálni a nagyvilágban. A folyamat, aminek a tüneteit látjuk, minden jó érzésű embert aggodalommal tölt el. Akiben egy kis empátia van, átérzi, hogy e mögött súlyos politikai, gazdasági, emberi problémák húzódnak, ami nem oldható meg egyszerűen és könnyen. Európában rossz a szabályozás, mert a peremországokat különösen sújtja a menekülthullám, ugyanakkor aki félholtan ér partot, azt nyilvánvalóan ki kell menteni. Európának belül is nagyobb szolidaritást kellene mutatnia, ki kell dolgozni, milyen elosztás alapján kell viselni a terheket.
Veres András szombathelyi katolikus püspök:
Állítom, hogy az a helyes keresztény gondolkodásmód, hogy aki már itt van vagy úton felénk, azoknak minden segítséget meg kell adni. Pillanatnyilag politikai ökölharc dúl Magyarországon, nem biztos, hogy mindig felelősen nyilatkozik mindkét oldal. Pedig tennivalónk rengeteg lenne. Biztos, hogy nem az a jó megoldás, ha mindenkit, aki menekülni próbál saját hazájából, s nem politikai menekült, arra biztassunk: jöjjenek ide, mert Európa ilyen értelemben megtelt. Ugyanakkor biztos, hogy a politika nem mindig tudja azt az utat járni, amit a pillanatnyi vallási, erkölcsi értékrend szerint kellene. Vannak bizonyos szükséghelyzetek, gondolom, hogy politikusaink felmérték a lehetőségeket, és azt, amit jelen helyzetben tenni tudnak. Akkor tennénk helyesen, ha segítenénk a menekülteket abban, hogy saját hazájukban maradhassanak, és ne kelljen az éhség, a szomjúság, a megélhetés hiánya elől menekülniük. Ne legyünk képmutatók, hogy nekünk mindenkit be kell fogadni!
