Egész éjjel a németek lelki üdvéért virrasztottunk

Reggel, már hajnalok hajnalán kiültem a teraszra kávézni. Bár meleg van, a forró kávé még így is jólesik.

Samu kutyám a szokottnál talán lassabban közelít felém, mintha farkcsóválása is lustább volna.

– Mi a helyzet? Meleged van? – kérdezem.

– Az, meg idegeimre ment az éjszakai csaholás.

– Máris? Mi lesz itt még néhány hónap múlva!

– Az agymosás az, amitől feláll a szőr a hátamon.

– Ki mossa kinek az agyát?

– Egész éjjel a németek lelki üdvéért virrasztottunk ugatással, vonítással. Már itt a faluban is minden kölyökkutya azon szomorkodik, hogy vége Németországnak, ha ennyire eltévelyedett vezetőik vannak.

– Csak nem a szivárványba burkolt fenyegetőzések, provokációk, támadások miatt aggódtok?

– De igen. Képzeld, mi lehet ott, ahol a keresztény politikusok is versengenek már, hogy a szivárványosokhoz dörgölőzzenek? Hogy szavaz majd rájuk egy becsületes konzervatív keresztény bajor apa vagy anya szeptemberben?

– Az ő bajuk – vonom meg a vállam.

– Tudom én is, az ő szégyenük, hogy lefeküdtek a szivárványosoknak, de hogy a bajoroknál, Gizella királyné hazájában is ilyen sötétség uralkodjon, az már a szomszéd nagykutyák ingerküszöbét is átütötte.

– És a falubeli német juhászok mit szólnak hozzá? – kérdem tőle.

– Ők kimaradnak ebből, farkukat behúzva csendben szégyenkeznek rokonaik miatt. Mi meg sajnáljuk őket, de biztatni nem merjük, mert ez csak rosszabb lesz. Többen azt ugatják, majd ha az iszlám megizmosodik arrafelé, az változást hoz, de nem csak a szivárványos ügyekben, és nem jót. Ne legyen így! – vakkantja, majd odébb somfordál és lefekszik az árnyékban.

– Hát, ne legyen… – morgom a bajszom alatt, és meg sem kérdem, hogy az esti focimeccset hol nézi majd.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!

Borítókép: Morris Mac Matzen/AFP