Uszított ő már a kereszténység ellen, megszólalt gazdasági témában, leszólta a pedagógusokat és üzent a nemzeti oldalnak is. Most azonban olyat tett, amivel végérvényesen szégyent hozott a saját fejére. A Facebook-oldalára kiposztolta egyik versét. Olvassák el:

hónapok után egy becsípődött hátból jönni rá hogy újabban megint a kanapén alszol

hogy egy szobát használsz csak hogy ne találkozz azzal hogy rajtad kívül itt most nincs senki

vicces játékok ezek

másfél évtizedet fizettem értük

a szoba közepén hagyni egy pohár vizet havonta kétszer hogy még véletlenül se kezdj hasonlítani a lépcsőházi faszira és felejtsd el hogyan is kell sírni

a kihalt ebédlő mint a büfés néni arcán a ráncokon végigvezetett életút

túlélni három válságot hogy utána a nyugdíj előtt a negyedikbe menj tönkre

betadinnal körbe kent határok

minden vita egy sejtünk disszidálása

csak hogy lássuk mit okoznak a szavak mondani őket

ezek vagyunk mi

ahol fáj az vagy te

ahol a három évvel ezelőtt beadott érzéstelenítő helye van vagyok én

szögesdrótos kerítések egymás határain

és most hogy ez az áradat a háborúink következtében súlyt minden falat amit az első felsírásunk óta építünk

teszem le a fegyvert

A kusza gondolatok tárháza ez, ennél még a mesterséges intelligencia is kreatívabb verset fabrikált volna. Azt gondolja magáról a botcsinálta költő, hogy mivel ő, a Pankotai Lili, még ehhez is ért. El kell sajnos szomorítani, nem ez a helyzet. Van egy régi mondás arra az esetre, ha valaki nem tud énekelni és mégis próbálkozik vele:  Inkább táncolj, haver, mert a port jobban bírjuk!

Ritkán mondunk ilyet ezen az oldalon, de inkább tüntess, Lili, mert a hülyeséget jobban bírjuk!

Borítókép: Pankotai Lili (Fotó: Kurucz Árpád)