Szoknyák és szemöldökök

Úgy tűnik, mára minden mindegy, csak vita ne legyen. Csak az érveket ne kelljen ütköztetni.

A recept egyébként világszerte működik. A Fülöp-szigeteki elnök véres tevékenységével
és elképesztő modorával párhuzamosan töretlen népszerűsége; a brexitkampány váratlan sikere és Donald Trump minden elemzést és kutatást zárójelbe tévő választási győzelme csak csúcspontjai ennek a jelenségnek, amelyhez a Fidesz elmúlt hét éve szolgáltatta a prelűdöt.

A közös pont az említett példákban az az elitellenes hangulat vagy valami ahhoz hasonló, amely másutt, például Dél-Európában olyan baloldali alakulatokat juttatott különböző szintű választási sikerekhez, mint a spanyol Podemos vagy a görög Sziriza, és amely növeli
a francia elnökválasztáson Marine Le Pen, a holland választáson pedig a Wilders-féle Szabadságpárt esélyeit. Távolról nézve meglehetősen furcsa, ahogy az elitellenes hangulatot meglovagoló, EU-ellenes brit képviselő, Nigel Farage és Donald Trump aranyliftben fényképezkedik, majd utóbbi milliárdosokkal tölti fel a kormányát.

Az ellentmondás ordítónak tűnik, pedig nem az, egyszerűen marketing dolga az egész.
Épp ezeken a hasábokon írtunk nemrég arról, hogy Trump már elnökként gyakran állít valótlanságokat, de ez nem zavarja rajongóit; ennek pedig az az oka, hogy sokan úgy érzik, valaki végre kimondja az egyszerű igazságokat. Van egy problémád? Van egy egyszerű megoldásom. Terrorizmus? Tiltsuk ki a muszlimokat, hiszen ők bizonyosan terroristák. Itthon a civilek felróják a korrupciót? Zaklassuk egy kicsit őket: nem a korrupció a probléma, hanem hogy ők külföldi ügynökök. Nem akarnak olimpiát? Hát persze, hiszen testnevelésből felmentésük volt, hacsak nem egyenesen hazaárulók. Bonyolult problémák, egyszerű válaszok.

Mostanra már világos, hogy a hatalmon lévő, magát elitellenesnek eladó elit egyszerűen nem hajlandó vitába bonyolódni közös ügyeinkről. Vona Gábor Orbánnak címzett beszédében Mészáros Lőrinc látványos meggazdagodásáról beszélt és arról, hogy a kormány annak ellenére sem hajlandó az olimpia ügyét a nyilvánosság elé tárni, hogy a közvéleménynek láthatóan igénye van a vitára. Erre jött a fent idézett, bulváros melegvád, az erre vevő választókra kikacsintós „tréfás” válasz a miniszterelnöktől.

A kormány pedig marad a mára kissé megfáradt formátumnál, és „nemzeti konzultációt” indít a Brüsszel elleni, leginkább képzeletbeli háború egyes frontjaival kapcsolatban, miközben visszavonják az olimpiai pályázatot, csak népszavazást ne kelljen róla tartani, hiszen egy ilyen kampány fókuszálhatná a kormány elleni érzelmeket. Ezek alapján úgy tűnik, mára minden mindegy, csak vita ne legyen. Csak az érveket ne kelljen ütköztetni. Mert akkor a végén még kiderülne, hogy a bulvárkategóriájú lejáratáson, az ellenségképek felépítésén és a félrebeszélésen túl a király meztelen.