Orbán Viktor csapata tudatosan építette fel azt az imázst, hogy a miniszterelnök
a nép fia, egy miközülünk, aki a mi érdekeinket képviseli a világ porondján. Orbán beszédei manapság nagy történelmi távlatokban, nemzetközi szinten fogalmaznak meg közérthető, egyszerű üzeneteket, és vázolnak fel könnyen elfogadható, a néplélekkel várhatóan rezonáló ellenségképeket. A miniszterelnök disznót vág, kockás asztalnál ultizik, néha pedig kikacsint a közönségére, és mond valami olyat, amilyet leginkább a kocsmaasztalnál sörözés közben vagy esetleg – Trump után szabadon – az öltözőben szokás.
Ehhez a képhez igazodott aztán szép lassan a kormánypárti média is: a magukat komolyan vevő közéleti napilapok, hírtelevíziók és rádióadók mellett igény mutatkozott a tömegekhez elérő kereskedelmi televízióra és rádióra, az egyszerű üzeneteket és adott esetben hamis híreket közvetítő hírportálokra, és ami a legfontosabb: a megfelelően hangolt bulvármédiára. Utóbbi, a Habony Árpádhoz és Andy Vajnához kötődő Tv2–Ripost–Lokál-tengely talán a jelenlegi kormánypárti médiaportfólió legaljasabb része, amelynek főpróbája tavaly az elitellenes hangról jobbközépre húzódó Jobbik elnökének lejáratási kísérlete volt.
A támadást az indukálta, hogy a Jobbik megakadályozta a vitatott eredményű kvótareferendum nyomán bejelentett, vitatott szükségességű alkotmánymódosítást. Terry Black, a valami megmagyarázhatatlan oknál fogva országszerte ismert transzvesztita előadóművész ekkor hirtelen azt állította, hogy a Jobbik elnöke titokban meleg. A hír és az azt követő leleplezések gondosan végigfutottak a kormányközeli kezekben lévő médiumokon, napokig erről szóltak a kormánypárti híradások. Az ügy annyira túlpörgött, hogy még az a Bayer Zsolt is kikérte magának, aki korábban rendszeresen utalgatott Vona vélt szexuális preferenciáira azzal, hogy minden alkalommal külön megemlítette: a Jobbik elnöke szedi a szemöldökét.
Az ügy hamarosan leült, most azonban a miniszterelnök újra elővette, amikor Vona
a parlament tavaszi ülésszakának nyitányán úgy fogalmazott, hogy az olimpia ügyében Orbán nem bújhat „Tarlós István szoknyája mögé”. „Nem én szoktam más férfiak szoknyája mögé bújni” – reagált erre a miniszterelnök, egyértelmű utalást téve a Vonát ért vádakra. Két kulcselem van itt: az elitellenes érzelmek folyamatos meglovagolása és bármiféle valódi vita kikerülése. A cél érdekében pedig bármilyen eszköz bevethető: maga a miniszterelnök szentesíti a bulvárízű támadásokat.
A recept egyébként világszerte működik. A Fülöp-szigeteki elnök véres tevékenységével
és elképesztő modorával párhuzamosan töretlen népszerűsége; a brexitkampány váratlan sikere és Donald Trump minden elemzést és kutatást zárójelbe tévő választási győzelme csak csúcspontjai ennek a jelenségnek, amelyhez a Fidesz elmúlt hét éve szolgáltatta a prelűdöt.
A közös pont az említett példákban az az elitellenes hangulat vagy valami ahhoz hasonló, amely másutt, például Dél-Európában olyan baloldali alakulatokat juttatott különböző szintű választási sikerekhez, mint a spanyol Podemos vagy a görög Sziriza, és amely növeli
a francia elnökválasztáson Marine Le Pen, a holland választáson pedig a Wilders-féle Szabadságpárt esélyeit. Távolról nézve meglehetősen furcsa, ahogy az elitellenes hangulatot meglovagoló, EU-ellenes brit képviselő, Nigel Farage és Donald Trump aranyliftben fényképezkedik, majd utóbbi milliárdosokkal tölti fel a kormányát.
Az ellentmondás ordítónak tűnik, pedig nem az, egyszerűen marketing dolga az egész.
Épp ezeken a hasábokon írtunk nemrég arról, hogy Trump már elnökként gyakran állít valótlanságokat, de ez nem zavarja rajongóit; ennek pedig az az oka, hogy sokan úgy érzik, valaki végre kimondja az egyszerű igazságokat. Van egy problémád? Van egy egyszerű megoldásom. Terrorizmus? Tiltsuk ki a muszlimokat, hiszen ők bizonyosan terroristák. Itthon a civilek felróják a korrupciót? Zaklassuk egy kicsit őket: nem a korrupció a probléma, hanem hogy ők külföldi ügynökök. Nem akarnak olimpiát? Hát persze, hiszen testnevelésből felmentésük volt, hacsak nem egyenesen hazaárulók. Bonyolult problémák, egyszerű válaszok.
Mostanra már világos, hogy a hatalmon lévő, magát elitellenesnek eladó elit egyszerűen nem hajlandó vitába bonyolódni közös ügyeinkről. Vona Gábor Orbánnak címzett beszédében Mészáros Lőrinc látványos meggazdagodásáról beszélt és arról, hogy a kormány annak ellenére sem hajlandó az olimpia ügyét a nyilvánosság elé tárni, hogy a közvéleménynek láthatóan igénye van a vitára. Erre jött a fent idézett, bulváros melegvád, az erre vevő választókra kikacsintós „tréfás” válasz a miniszterelnöktől.
A kormány pedig marad a mára kissé megfáradt formátumnál, és „nemzeti konzultációt” indít a Brüsszel elleni, leginkább képzeletbeli háború egyes frontjaival kapcsolatban, miközben visszavonják az olimpiai pályázatot, csak népszavazást ne kelljen róla tartani, hiszen egy ilyen kampány fókuszálhatná a kormány elleni érzelmeket. Ezek alapján úgy tűnik, mára minden mindegy, csak vita ne legyen. Csak az érveket ne kelljen ütköztetni. Mert akkor a végén még kiderülne, hogy a bulvárkategóriájú lejáratáson, az ellenségképek felépítésén és a félrebeszélésen túl a király meztelen.
