Ha normális világban élnénk, akkor egy civil szervezet úgy tudná legjobban megköszönni az állami támogatást, hogy hatékonyan és eredményesen használja fel a kapott pénzt a céljai megvalósítására. Nem költi fölösleges dolgokra, nem lopja el, nem oszt vissza belőle másnak. Ennek nálunk nincs meg sem a feltétele, sem a kultúrája; a civil szervezet jellemzően csak ürügy valami egészen más cél érdekében. Nem akarok igazságtalan lenni, nem csak az állam ilyen: zavarba ejtően sok vállalati szponzor vagy magánvagyonából adó mecénás fogalmaz meg már-már teljesíthetetlen elvárásokat a pénzéért cserébe. Itt, a vadkeleten ez a módi, aki fizet, annak a nótáját kell húzni, a civil szervezet csak biodíszlet az önfényezéshez.
Nem tudom, mikorra érünk meg arra, hogy megváltozzanak a dolgok. De addig is öntsünk tiszta vizet a pohárba, és ha már listázunk, listázzunk rendesen. Így nemcsak sejteni fogjuk, hanem (talán) tudni is pontosan, ki milyen kottából játszik.
