Sörcseppben a tenger

Amibe a kormány lavírozta magát, az egyértelműen csapdahelyzet. Merthogy a vörös csillag elleni harcot illene végigvinni.

Furcsamód azonban a kormány szemét kizárólag a Csíkivel a bíróságon szembeszálló Heineken esetében szúrta a csillag, a történet már csak ezért is nagyon átlátszó az elejétől fogva. Kedvezzünk a hazai híveknek, az antikommunista, konzervatív köröknek azzal, hogy megrendszabályozzuk a csúnya multit, s rázzuk fel, aktivizáljuk politikailag az immár szép számban magyar állampolgársággal is rendelkező romániai magyarokat. Rendben, megtörtént, de amibe a kormány lavírozta magát, az egyértelműen csapdahelyzet. Merthogy ezt a harcot – persze most naivak vagyunk, erkölcsi mércével mérünk – csak illene végigvinni, ha már az imént vázolt politikai és üzleti csatába belekeverték a nemzeti érzelmeket és a diktatúra áldozatait, sőt erre húzták fel az egész ügyet. A kormány hű elkötelezettjei kommentárjaikban győzelemről beszélnek, arról, hogy merni kell nagyot álmodni, s lám, sikerül, ám szívesen visszakérdeznék, ha ezzel nem szabadítanám magamra trollok tömegét: mégis mi sikerült? Óriási reklámot csinálni a csíkszentsimoni székhelyű, részben holland tulajdonú Lixid Project SRL-nek – a Csíki Sör gyártójának – sikerült, és egyébként még mi? Persze a szabadságharcot meg lehet vívni így is, hogy a magyar kormány politikai érdekből beavatkozik két cég jogi vitájába, csak akkor a nemzeti meg a történelmi maszlagot illene hanyagolni. A politikacsinálók már csak ilyenek, de nekünk azért ne szálljon a fejünkbe a sok szénsav, ha lehet. Mindettől függetlenül persze: hajrá, minőségi székely élelmiszeripar, vesszen a vörös csillag! Meg Haynau.