Az egyik ilyet Pogátsa Zoltán mutatja be a Varufákisz–Halevi–Thoecarakis-trió tollából. Igen, a görög pénzügyminiszternek egy korábbi, magyarul még meg nem jelent könyvéről is olvashatunk, melyben a Sziriza politikusa azt állítja, hogy minden domináns közgazdasági elméletben ott rejtőzik a belső ellentmondás. Így ezek annak ellenére sem alkotnak összefüggő, egységes egészet, hogy híveik akként kezelik őket. A neoklasszikus modell alapvető problémája például az, hogy bár kerek egésznek tűnik, az azt megalapozó kijelentések annyira leszűkítettek, hogy a modell magyarázóértéke a valóságban minimális. Akik pedig ezt a közgazdaságtant tanulják, azokat csak nagyon ritkán ismertetik meg azzal, hogy az egész elméleti konstrukció életidegen és végletekig leegyszerűsített, a gyakorlati alkalmazhatóságot ellehetetlenítő hipotézisekre épül. De Varufákiszék szerint a marxizmus ugyanúgy nem mentes a belső ellentmondástól, és ezekre is meggyőző példákat hoznak fel. Pogátsa Zoltán a recenziója végén megjegyzi: a magyar baloldalt közgazdasági értelemben foglyul ejtő liberális közgazdasági elit számára a rendszerváltástól máig nem létezik más elfogadható közgazdasági iskola, csakis a bukott neoklasszikus. Hazánkban így széles rétegek hitték el, hogy ez a tudományos értelemben tarthatatlan iskola egyenlő a közgazdaságtannal, minden más populizmus. Pogátsa ezért úgy látja, hogy a kelet-európai baloldal megteremtésének egyik legfontosabb lépése a gazdasági viszonyok valósághű értelmezése, ezen belül pedig a masszívan hamis liberális félrereprezentáció korrekciója lenne. Hasonlóan ehhez a sommás kijelentéshez a kötetben a recenziókra reflektálva a szerzők is kifejtik saját álláspontjukat, nem egy esetben élesen ostorozva a hazai baloldali gyakorlatot.
De nem csak közgazdasági könyvekről olvashatunk a műben. Bolba Márta teológus-lelkész Gerd Theissen A Jézus-mozgalom című könyvéről írt, melyben a rég múlt időkbe kalauzolja az olvasót. Ennek nyomán a teológus végkövetkeztetése az, hogy ha ma Magyarországon szélesebb körben megértenék Jézus történetét, akkor a társadalom megújulásának egyik fontos erőforrásához jutnánk.
