Birkózásunk egy kész sportdiplomáciai „rezsicsökkentés”

Nagyon hiányzik a sportágnak a Lőrincz Viktortól elvett olimpiai bronz, visszaestünk Londonhoz képest.

És a fentiek nem a birkózók felelőssége...

Kétségtelen tény, hogy a londoni hét helyett Rióba már nyolc birkózónk jutott ki, ám utólag kiderült, a mennyiséggel nem járt együtt a minőség. És ez még akkor is igaz, ha mondjuk Lőrincz Viktor bronzmeccsét teljesen pofátlanul vezette el a kirgiz szőnyegbíró. 85 kilós birkózónk kétségkívül megérdemelte volna az olimpiai érmet, nem véletlenül zokogott a világra szóló, botrányos bírói ténykedés után. Ám ha ő akkor felállhat a dobogóra – hangsúlyozzuk, teljesen jogosan állt volna ott –, és a magyar birkózó-válogatott egy éremmel és egy ötödik hellyel (a kötöttfogású Bácsi Péter 75 kg) zár az ötkarikás játékokon, még a meglévő problémák meglennének, akár fel lehetne esernyőként emelni azt a bronzot az egész sportág fölé. Pedig a csapatban már mindenki nyert korábban érmet nagy világversenyen, világ- és Európa-bajnokok sora lépett szőnyegre Rióban magyar színekben.

És aztán jött a végeredmény: két 5. hely, és más semmi. Emlékeztetőül: négy éve Londonban egy ezüst- és egy bronzérem mellett volt egy 5. helyünk is.

Az egyéni teljesítményeket jól mutatja, hogy Bácsi Péter nyert három meccset (kettőt elveszített), Lőrincz Viktor kettőt, Kiss Balázs és a szabadfogású Ligeti Dániel egyet-egyet – utóbbi a szabadkártyával induló, palaui Florian Temenglin ellen –, míg Lőrincz Tamás (kötöttfogás 66 kg), Sastin Marianna (63 kg), Németh Zsanett (75 kg) és Veréb István (szabadfogás 86 kg) egyet sem, pedig utóbbi kettő a vigaszágon is próbálkozhatott, mégpedig nem verhetetlen ellenfelek ellen. Azaz, ha a két pontszerzőt kivesszük közülük, meccset is alig fogtak birkózóink...

Sastin Marianna esetében az igazság kedvéért már jeleztük az imént, neki talán nem is ebben a súlycsoportban kellett volna indulni, és Wöller Ákos, a világbajnok férj-edzője is úgy vélte Sastin kiesését követően, hogy feleségének nem csütörtökön a 63, hanem szerdán 58 kilogrammban kellett volna versenyeznie.

– Ott érmes lehetett volna, hiszen olyanok értek oda a dobogóra vagy pontszerző helyekre, akikből, már bocsánat a hasonlatért, de perecet hajtogatott Marianna korábban a különböző versenyeken – jelentette ki Wöller Ákos.

A már sokszor említett Lőrincz Viktor-féle bronzmeccs pontosan megmutatta, a korábban megbecsült és erős sportdiplomáciánk a nullával egyenlő a sportágban. Mert Lőrincz Viktor mellett Veréb István sem kapta meg az egyenlő bánásmódot a bíróktól: a 28 éves magyar hatalmas hajrát nyitott, a venezuelai menekült, a mérkőzésvezető jelezte is az intést, kollégái azonban nem fogadták ezt el – vajon miért nem... –, így az eredmény nem változott, sőt, a magyar reklamálás elutasításáért még egy pontot kapott Ceballos Fuentes, aki így 7-6-ra nyert, Veréb pedig kiesett.

Olcsó poén lenne most azt mondani, hogy az itthoni majdnem kétharmad a világban nem sokat ér, és az érmeket tekintve arról beszélni, hogy Németh Szilárd a birkózásban is jelentős „rezsicsökkentést” hajtott végre. Ám a sportdiplomáciánk hiányosságaira nem mi, hanem például a 2014-ben a világ legjobb bírójának megválasztott Péteri László is felhívta a figyelmet, ám az ő távolmaradása az olimpiáról tán még jobban bizonyította az előbb leírtak igazságát.

– A magyar birkózósportnak nincs olyan sportdiplomáciája, amilyen korábban volt. Azok az országok, amelyek ezen a területen úgy állnak, mint mi, ki vannak téve az olyan helyzeteknek, mint amibe Lőrincz Viktor is került. Amint ismét bekerülünk a nemzetközi szövetség elnökségébe, újra olyan erőteljesek leszünk, mint voltunk – vélekedett Péteri László a Kossuth rádiónak adott nyilatkozatában.

Egyszer majd lesz egy szakmai elemzés a riói szereplésről, és bízzunk abban, hogy annak megírója nem csak a bírókban, a magyarok elleni összefogásban találja majd meg a nem éppen fényes szereplés okát.