Nem nyer a Bayern!

Koronás Antal nem bírta kivárni a szombat reggelt, a park, a zsugázás helyett már péntek délelőtt a totózóba indult.

Koronás Antal nem bírta kivárni a szombat reggelt, a park, a zsugázás helyett már péntek délelőtt a totózóba indult. Már-már elviselhetetlenül hosszú két hónap után készült visszatérni a helyre, amely éveken át a második – nem, az a Sarki kocsma –, a harmadik otthona volt. Félszegen állt be a sorba, tanácstalanul tapogatta a zsebében a maszkot, azt mérlegelve, felvegye-e vagy sem, végül úgy döntött, csak akkor játszik sci-fit – megtetszett neki az unokaöccse hasonlata –, ha rászólnak. Ahogy teltek-múltak a percek a bebocsátásra várakozva, tétovasága feszültségbe fordult. Attól tartott, csak az előre kitöltött szelvényt lehet feladni, pedig ha ­ráért, órákon át képes volt szöszmötölni, még egyszer alaposan végiggondolni minden tétet a hátsó asztalnál a kiterített Sportfogadás-melléklet mellett.

– Tessék, be lehet jönni! – szólt hozzá egy ismeretlen hang. Koronás elsőre nem is fogta fel a szavak értelmét, nem arra koncentrált, hanem a szavak formás hordozójára. A mogorva Szaki után meglepetésként érte a kellemes fogadtatás, hát még amikor a hölgy, kitalálva a szorongása okát, hozzátette: – Nyugodtan foglaljon helyet, nem kell felhúzni a maszkot.

Koronás megkönnyebbült. Amikor pedig széthajtogatta a mellékletet, melegség járta át: ott sorakoztak egymás alatt a Bundesliga-meccsek. Koronás szíve szerint minden egyes tétet megjátszott volna, de aztán győzött a józansága, ahogy emlegette, „a jól bevált” szisztéma, a hat per négy mellett döntött. Mind a hat tippet ugyan elvétve, évente talán egyszer találta el, de négyet gyakran, s ez akkor is sikerélménnyel járt, ha még a befektetést sem hozta vissza. Koronás mindenekelőtt játszani szeretett szenvedélyesen, ha még nyert is, az csupán a hab volt a tortán.

Eldöntötte, az első német meccset mindenképpen megrakja. Bochum–Heidenheim, vakarta a fejét. Aztán szép hangzása miatt, s az is rémlett neki, a városkában rangos vívóversenyeket is rendeznek, no meg persze sváb őseire tekintettel, a Heidenheim vendéggyőzelmét ikszelte be. A 2,50-es oddsot ugyan kevesellte, de nem visszakozott. A Dortmund volt a kedvenc német csapata, így a Ruhr-vidéki rivális, a Schalke ellen a hendikepes fogadást is magabiztosan húzta be.

Nem szerette – ahogy nevezte – a kófic tippeket, szinte kizárólag végeredményre fogadott, most mégis kivételt tett. Amióta nem Dárdai Pál a csapat edzője, már nem volt fontos neki a Hertha, ezért a megérzésére hallgatva – amit rutinos játékosként mindennél fontosabbnak tartott –, azt jelölte be, hogy mindkét csapat szerez gólt. A két magyarra tekintettel a Lipcsét kizárólag győzelemre játszotta meg, az sem bántotta, hogy a Freiburg elleni siker csak 1,35-ös odds-zal fizet, merthogy fizet, afelől nem volt kétsége. Meglepetés nélkül nem szelvény a szelvény, az Union Berlin lelkes munkáscsapatával különben is szimpatizált, ezért nála a Bayern csak ikszre volt jó a nyitányon. A hatodik tippen sokáig töprengett, majd hirtelen mozdulattal bejelölte a Köln sikerét a Mainz ellen.

Diadalmasan állt fel, máris a zsebében érezte a győzelem bérét. A szokásos százforintos alapot megduplázta, így háromezer forintot tett fel, s amikor a gép kiadta, hogy 88 280 forint a maximális nyeremény, elégedetten csúsztatta tárcájába a szelvényt.

Ahogy kilépett a totózó ajtaján, Freecybe botlott bele. Éppen szabadkozni próbált a távolmaradása miatt, de a haver a szavába vágott.

– A Főni bejelentette, hétfőn kinyit a Sarki! – harsogta rikkants módjára Freecy.

– Sirály! – akarta kiáltani Koronás, de csak nyöszörgés buggyant fel a torkán. Kiverte a víz, s mint az elmúlt két hétben többször is, furcsa szúrást érzett a szíve tájékán.