– Gézu, arra gondoltam, ha netán – kezdett bele Koronás körmönfontan, de nem tudta azzal folytatni, hogy ha hazajönne, ki tudná segíteni, mert az unokaöccse hirtelen közbevágott: – Itt a hajcsár, csá –, és megszakította a vonalat.
Koronás Antalt újra kétségek gyötörték. Megörült az NB I folytatásának, de a zárt kapus meccsek elvették a kedvét, a sok kínlódásról nem is szólva. Gézu sorsa pedig egyenesen aggasztotta. De benne is felülkerekedett a túlélési ösztön, így hát fogta a kempingasztalt, s indult a parkba zsugázni.
– Győztünk! Nem megmondtam, hogy így lesz?! – fogadta diadalittasan Tökfilkó. Koronás egykedvűen nézett rá, a haver azonban változatlan lelkesedéssel folytatta: – Katinka eldöntötte. Megvan az egymillió aláírás! Újra szabadok lesznek a székelyek!
Koronást nem dobta fel a hír. Az egész székely ügy neki annyit jelentett, hogy a románok elleni győzelemnek jobban örült, mint bármi másnak. Egyszer benevezett egy testvérvárosi kirándulásra Gyergyóba, de amikor megtudta, hogy több mint tíz óra buszozás vár rá, akkor inkább kihátrált.
– Inkább osszál már, te Dózsa György unokája – zárta le a témát a Szívkirály. Koronásnak ultizni sem volt kedve, egyre csak vesztett, hamar elköszönt és hazabattyogott.
– Jó napot, Antal! – köszönt rá a szomszéd, és teátrálisan teleszívta a tüdejét. – Még kitarthatna néhány hónapig a járvány… Olyan tiszta a levegő, mint fenn, a Hargitán. Este telihold lesz, ne hagyja ki, Antal!
– Már ez is – dünnyögte a bajsza alatt Koronás, és mogorván beosont a házba. Késő este mégis elősomfordált. Megdöbbent. Ilyen fényesnek még sohasem látta a Holdat. Még focizni is lehetne, olyan világos van, tűnődött el. Nem csak képzelte, érezte, hogy belenyilall, megsajdul a szíve a látványtól.
Babonásan térdre rogyott.
Koronás Antal megpróbáltatásai
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!