Eperszüret, holdvilág

Koronás Antalt újra kétségek gyötörték. Megörült az NB I folytatásának, de a zárt kapus meccsek elvették a kedvét.

Szombat este nem maradnak üresen a Goupama Aréna lelátói. Fotó: MTI

– Nem értelek, Gézu. Maszk van rajtad?

Mint az idegen nyelvet nem beszélő turista, amikor az értetlenségre türelmét vesztve egyre tagoltabb és hangosabb beszéddel reagál, Koronás Antal már-már kiabálva szólt a telefonba, miközben az NB III-ban futballozó unokaöccsével próbált társalogni.

– Nem, Borsodban még nem hódít a sci-fi, ’Ti bá. Csak a főnök nem szereti, ha meló közben csevegünk – suttogta a telefonba az unokaöccse.

– Még jó, Gézu! Én azt sem értem, mit keres nálad a telefon edzés közben.

– Nincs edzés, ’Ti bá, szétszéledt a csapat.

Koronás Antal a megrökönyödéstől hirtelen szóhoz sem jutott. Azt persze tudta, hogy az MLSZ csak az NB I-ben engedélyezi a folytatást, az NB II-t és az NB III-at lezárta, de a lehetséges következményekbe bele sem gondolt.

– S akkor mit, mit csinálsz? – kérdezte előre rettegve a választól Koronás.

– A bizniszben nem vagyok jó, Koronás-örökség, he-he, ezért epret, erre úgy mondják, szamócát, szedek hajnali öttől délig. Valamiből meg kell élni.

– És a foci, a suli?

– Az NB III-ban elvétve van szerződés, nálunk sincs, zsebbe csúszik a zsé. Azaz már csak csúszott. Akkor kellett volna megkapnunk az áprilisi fizut, amikor lefújták a bajnokságot. Szerinted?

– És akkor, és akkor mi van? – Koronás csak ezt tudta hajtogatni.

– Everest vagy az a DiCaprio-film, tudod… – Koronás persze nem tudta, hiszen legutóbb a Forrest Gumpra ült be moziba. – Túlélés, ’Ti bá, túlélés. Az edzésprogramot megkapjuk továbbra is, de már én sem csinálom. A fősulira is oda kell figyelni, jönnek a vizsgák. Szerencsére vicc az egész. Összejövünk hárman-négyen, kitöltögetjük az online cuccot, ennyi. De délutánra már hullafáradt vagyok, legfeljebb kocogok kicsit, meg hetente kétszer lemegyünk a dühöngőbe.

– Nem félsz? – aggodalmaskodott Koronás.

– Ugyan mitől? Azt a sz…ros két kilót megkapom máshol is, ha minden kötél szakad. Csak a bébi, tudod, miatta nem szívesen mennék máshova játszani. Már ha idén egyáltalán lesz nekünk bajnokság. Mert ezt a ménkű sok tesztet legfeljebb a Csányi perkálja ki, az NB III-ban szerintem egy klub sem fogja.

– Gézu, arra gondoltam, ha netán – kezdett bele Koronás körmönfontan, de nem tudta azzal folytatni, hogy ha hazajönne, ki tudná segíteni, mert az unokaöccse hirtelen közbevágott: – Itt a hajcsár, csá –, és megszakította a vonalat.

Koronás Antalt újra kétségek gyötörték. Megörült az NB I folytatásának, de a zárt kapus meccsek elvették a kedvét, a sok kínlódásról nem is szólva. Gézu sorsa pedig egyenesen aggasztotta. De benne is felülkerekedett a túlélési ösztön, így hát fogta a kempingasztalt, s indult a parkba zsugázni.

– Győztünk! Nem megmondtam, hogy így lesz?! – fogadta diadalittasan Tökfilkó. Koronás egykedvűen nézett rá, a haver azonban változatlan lelkesedéssel folytatta: – Katinka eldöntötte. Megvan az egymillió aláírás! Újra szabadok lesznek a székelyek!

Koronást nem dobta fel a hír. Az egész székely ügy neki annyit jelentett, hogy a románok elleni győzelemnek jobban örült, mint bármi másnak. Egyszer benevezett egy testvérvárosi kirándulásra Gyergyóba, de amikor megtudta, hogy több mint tíz óra buszozás vár rá, akkor inkább kihátrált.

– Inkább osszál már, te Dózsa György unokája – zárta le a témát a Szívkirály. Koronásnak ultizni sem volt kedve, egyre csak vesztett, hamar elköszönt és hazabattyogott.

– Jó napot, Antal! – köszönt rá a szomszéd, és teátrálisan teleszívta a tüdejét. – Még kitarthatna néhány hónapig a járvány… Olyan tiszta a levegő, mint fenn, a Hargitán. Este telihold lesz, ne hagyja ki, Antal!

– Már ez is – dünnyögte a bajsza alatt Koronás, és mogorván beosont a házba. Késő este mégis elősomfordált. Megdöbbent. Ilyen fényesnek még sohasem látta a Holdat. Még focizni is lehetne, olyan világos van, tűnődött el. Nem csak képzelte, érezte, hogy belenyilall, megsajdul a szíve a látványtól.

Babonásan térdre rogyott.