Nem is szólt többet, sarkon fordult, s visszaindult a Sarkiba. Nehezen lépkedett, mintha mázsás terhet cipelt volna. Lerogyott a törzshelyére, és csak miután mohón legurított egy kisfröccsöt, érezte kicsit jobban magát. A jó kedve azonban elillant, bambán tapadt a szeme az Újpest–Fradi ismétlésére.
Egyszer csak Freecy és Tökfilkó toppant be, feltűnően virágos hangulatban.
– Hová megyünk a hétvégén? – kérdezte előbbi, miközben a baseballsapkája tökéletes ívű röppálya végén úgy landolt Koronás poharán, mint a fogasra tűzött kalap. Meg sem várva a jó barát válaszát, fennhangon így folytatta: – Antikám, te a feltámadásról is csak akkor értesülsz majd, amikor már mindenki a mennyországban lóbálja a lábát. Vége a karanténnak, lehet meccsre menni, vazze!
Koronás jól ismerte Freecyt, így azt is tudta, hiába nagy lókötő, a futballban nem ismer tréfát.
– Nézzük csak – mondta Koronás, hogy időt nyerjen, mert nem értette, hogyan történhet ez vele, hirtelen nem ugrott be neki a hétvégi párosítás. A tarkóját vakarta remegő kézzel, s nem is hallotta, amint Tökfilkó azt mondja: – Ne fáradj, Anti, már eldöntöttük. Puskás–Fradi, irány Felcsút! – Arra még felkapta a fejét, hogy Pajovics kivédi Isael lövését a tévében. – Ő a kedvencem – jegyezte meg. Vagy csak akarta? – már nem volt benne biztos. Azt sem értette, Freecy miért nem vágja rá: ugyan már, s mond helyette egy másik nevet. Csak a zuhanást észlelte, s körülötte a rémült tekinteteket, majd a földre rogyott. Még hallotta a hármas sípszót, és hogy Hajdú B. rögzíti a végeredményt, majd minden elsötétült.
Koronás Antal túl van a közvetlen életveszélyen, az állapota azonban továbbra is válságos. Teljes felépülése beláthatatlanul hosszú időt vesz igénybe.
Koronás Antal megpróbáltatásai
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!