Az Autosport magazinnak névtelenül nyilatkozó szerelő elmesélte, milyen az életük a Formula–1-ben.
– Szerdától vasárnapig minimum napi tizenkét óra munka vár ránk. S ez egy könyörtelen munka, regenerálódásra pedig nincs idő. Amint kilépünk a repülőből, nekünk már el is kezdődik a munka. És persze sokszor a kényelmetlen és zsúfolt turistaosztályon utazunk, amelyen szinte lehetetlen aludni és pihenni. A szezon végi Mexikó–Brazília–Katar tripla során is így utaztunk. A mentális kimerültség mellett pedig fizikailag is elfáradunk. A szezon során rengeteg sérülés történik. A csapatoknak persze van orvosa és fizioterapeutája, akik foglalkoznak velünk, ám sokszor csak belénk diktálnak valamilyen fájdalomcsillapítót, és mehetünk vissza dolgozni. Akik pedig nem fogadják el a fájdalomcsillapítókat, sokszor alkoholhoz nyúlnak, ami szintén nem a megfelelő út – mondta el a szerelő, hozzátéve, hogy a Covid-szabályok növelték az eddig sem kis stresszt, mindez pedig hibákhoz vezet.
– A nyomás, a rengeteg verseny és a tripla hétvégék okozta fáradtság néha mérgező hangulathoz vezet a garázsban. Az csak rátesz egy lapáttal, hogy itt is versenyhelyzet van. Olyan ez, mint egy cégnél: mindenki próbál feljebb jutni a ranglétrán. Amikor valaki a Formula–1-gyel járó stresszről és terhekről beszél, sokan csak legyintenek, hogy ha nem tetszik, el lehet menni. Csapatfőnökök szájából is hallottam. Ám itt nem lehet úgy cserélgetni a munkaerőt, mint otthon a lámpában a villanykörtét. Ha bármelyik csapatnál azt hiszik, hogy junior kategóriákból felhozott tapasztalatlan munkaerővel világbajnokságot nyerhetnek, akkor ott nem értik az autósportot.
A nyilatkozó szerint robbanásközeli a helyzet.
– Idén rengeteg ember szájából hallottam, hogy itthagyja ezt az egészet. Amióta az F1-ben dolgozom, soha nem mondták ennyien. Normális esetben két-három csapattag dönt úgy egy szezon végén, hogy búcsút int a Formula–1-nek. A költségvetési plafon bevezetése is nagyrészt a szerelőkön csattan. Az elmúlt húsz évben nem igazán változott a szerelők fizetése, ami nem jelent túl nagy motivációt, megnézve a munkával járó negatívumokat. Ráadásul, mivel a csapatok a költségplafon miatt próbálják visszafogni a kiadásaikat, egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy az inflációval lépést tartó fizetésemeléseket adjanak. Emiatt befagynak a bérek, ami megöli a Forma–1-es munkaerőpiacot. Lassan az a groteszk helyzet áll elő, hogy jobban megéri a Forma–2-ben, a Formula E-ben vagy az Endurance-ban dolgozni kevesebb pénzért, mert feleannyi verseny van ezekben, mint a huszonhárom hétvégéből álló Formula–1-ben.
A teljes cikk ITT olvasható el.
Borítókép: Munkában a Mercedes szerelői (Forrás: Twitter/Petronas Motorsports)
