– Hollandiában vagy Ománban? Hogyan telnek a hétköznapjai a koronavírus idején?
– Itthon vagyok a családommal, hála istennek egészségesen. Tavaly februárban neveztek ki az ománi labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányának, de címvédőként nem jutottunk tovább az Öböl-kupán. A szövetség szerződést bontott velem, azóta a hollandiai otthonomban igyekszem feltöltődni, már amennyire a járvány idején egyáltalán lehetséges. Nálunk még nem vezettek be kijárási tilalmat, csak korlátozást. Megbénult az élet, de ez sajnos mindenhol így van.
– Nem feltétlenül időszerű, de ha már túl leszünk a járványon, megkeresi majd a holland szövetségi kapitányként ténykedő testvérét, hogy újra együtt dolgozzanak?
– Szép időszakot töltöttünk el a Southamptonnál, majd az Evertonnál, még csak azt sem mondhatom, hogy nem voltunk sikeresek. De a magam útját akarom járni, Ronald pedig intelligensen tudomásul vette a döntésemet. A holland válogatott szakmai stábja felkészült szakemberekből áll, én pedig senkinek sem török a helyére.
– Hollandiában, Angliában és Törökországban klubedzőként dolgozott, Magyarországon és Ománban a válogatottat irányította. Melyiket választaná a jövőben: klubot vagy válogatottat vezetne?
– Jó kérdés, mindkettőnek megvan a szépsége: a napi munka a klubedzősködés mellett szól. Jó lenne Európában dolgozni, de majd meglátjuk, hogyan alakul az élet. Előbb legyünk túl ezen a víruson.
– Követi még a magyar futballt?
– Hogyne, képben vagyok, pedig majdnem tíz éve, hogy 2010-ben elköszöntem a magyar válogatottól.
– Két súlyos vereséggel végződött a magyarországi karrierje, a Puskás Arénában a németek 3-0-ra, pár nappal később Amszterdamban a hollandok 6-1-re győztek ellenünk. Akkor úgy fogalmazott, hogy nem kell szégyenkezni az eredmények miatt. Ma is ezt mondaná?
– Két olyan válogatottal volt előre lekötött meccsünk a szezon végén, amelyek javában készültek a dél-afrikai világbajnokságra. A németek és a későbbi vb-ezüstérmes hollandok is tele voltak világsztárokkal, sajnos nem voltunk velük egy súlycsoportban. Mégsem bántam meg a meccseket, még ha vereség is lett a végük, mert a magyar játékosok testközelből tapasztalták, milyen szinten futballoznak a legjobbak. Hadd tegyem hozzá, voltak meccsek, amelyekre büszkék lehetünk, például a dánok koppenhágai legyőzésére.
Ma is figyelemmel kíséri a magyar futballt
Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós
– Mit tud a jelenlegi magyar futballról?
– Követem a fejleményeket. Négy éve remekül szerepelt a magyar válogatott a franciaországi Európa-bajnokságon, a későbbi győztes portugálokkal 3-3-as döntetlent játszott. A 2018-as világbajnokságra nem sikerült kijutni, de az elhalasztott Eb-re még odaérhet. Drukkolok önöknek. Vannak barátaim, például Kisteleki István korábbi MLSZ-elnök, a válogatott akkori technikai igazgatója, Szekeres Tamás és a másodedzője, Máté Csaba, őket évente legalább egyszer meglátogatom Budapesten. A koronavírus miatt most erről is le kell mondanom. Nagyon örültem, hogy a Ferencváros bejutott az Európa-liga csoportkörébe. Csaba a szakmai stáb tagja, rengeteget tud a futballról, nagyon tapasztalt, mindamellett remek ember is.
– Sokat kritizálták mialatt nálunk dolgozott. A szemére hányták, hogy túlságosan védekező felfogású csapattal állt ki a fontos meccsekre. Volt ennek alapja?
– Olyan csapatot örököltem az elődömtől (Várhidi Pétertől – a szerk.), amely nem éppen a stabilitásáról volt híres, és a védekezésben is voltak nehézségei. Meg kellett szerveznünk a játékot, gyakran „hamis kilencessel” álltunk fel. Nem állítom, hogy látványosan futballoztunk, azt viszont igen, hogy ha 2009-ben a svédek ellen nem kapunk gólt a 94. percben, és szerzünk legalább egy pontot, akkor Dánia és Portugália mellett végig harcban lehettünk volna a vb-részvételért.
– A válogatott akkori alapemberei közül Dárdai Pál a Hertha edzőjeként és magyar kapitányként is bizonyított, Gera Zoltán jelenleg az U21-es válogatott mellett dolgozik. Meglepte, hogy az edzői pályát választották?
– Egyáltalán nem. Mindketten profi, alázatos, technikailag képzett, intelligens futballisták voltak, akik már játékosként is érdeklődtek a taktika iránt.
– A fél ország találgatta 2009-ben, mi történhetett a koppenhágai csapatszálláson, amikor a Fulhammel az Európa-liga döntő felé menetelő Gera elkésett a csapatértekezletről, majd miután nem tudták elsimítani az ellentéteket, lemondta a válogatottságot. Akar róla beszélni?
– Nem hiszem, hogy tizenegy év távlatából van értelme ezt boncolgatni. A futballban mindig is voltak és lesznek is viták, ezen már régen túl vagyunk. Szövetségi kapitányként az enyém volt a felelősség, és minden döntésemnél a csapat érdekeit tartottam szem előtt. Túl vagyunk rajta. Zoli lemondta a válogatottságot, ha meggondolja magát és jelentkezett volna, meghallgatom. De nem így történt. Nagy sikernek tartom, hogy nélküle is le tudtuk győzni idegenben a dánokat.
– A holland labdarúgás ontja a tehetségeket. Lát közülük olyat, aki a Ronaldo és Messi nevével fémjelzett korszak után meghatározó játékos lesz a világ futballjában?
– Frenkie de Jong még csak 22 éves, de már most kiemelkedő képességű játékos. Jó helyen van a Barcelonában, minden adott ahhoz, hogy világklasszis váljék belőle.
