Dibusz Dénes. Szergej Rebrov az utolsó pillanatban döntött; vagy ha már el is döntötte korábban, az utolsó pillanatig titkolta, hogy melyik kapusba helyezi a bizalmát. Az edzőmeccsek alapján tippelni is bátorság lett volna, s valószínűleg a szakemberek véleménye is eltérő azt illetően, hogy Dibusz vagy Gróf Dávid a jobb kapus.
Dibusz mellett szólhatott az állandóság, igaz, a tavaly megszokotthoz képest így is négy új játékos került be a Fradi kezdőcsapatába: Ihnatenko, Skvarka, Zubkov és Priskin. Talán helyesebb lenne úgy fogalmazni, három új és egy régi-új, hiszen Priskin egyéves szombathelyi kölcsönből tért vissza. Dollnak nem kellett, Rebrovnak igen, van ilyen. A csapatba jelölése csak részben meglepetés, hiszen az edzőmeccseken – Szignyevics mellett – öt góllal ő volt a zöld-fehérek legeredményesebb játékosa. Ám a fehérorosz center még az eltiltását tölti, Lanzafame pedig sérüléssel is bajlódott, s különben sem cseresznyézik egy tálból az ukrán trénerrel. Priskin nyilván nem felejtett el futballozni; rajta, ha valamit, akkor az akaraterőt, a motiváltságot lehetett számonkérni. A Bajnokok Ligája selejtezőjénél jobb alkalom aligha kell a bizonyításra.
Mindezek figyelembevételével tehát így állt fel a Ferencváros: Dibusz – Lovrencsics G., Blazic, Dvali, Heister – Ihnatenko, Haratin – Tokmac , Skvarka, Zubkov – Priskin. A kezdőben három magyarral, amin lehet fintorogni – a Ludogorecnél négy bolgár szerepelt: Iliev, Terziev, Negyalkov, Gyakov –, de hát a mai futballban az eredményesség minden egyéb szempontot felülír. Ez a helyzet persze olyan furcsa jeleneteket is szül, mint amit a kezdősípszó előtt láthattunk: a közönség rázendített a magyar himnuszra, de a külföldi futballistáknak fogalmuk sem volt, hogy mi történik, ezért még az illendőség kedvéért sem álltak meg, nemhogy vigyázzba.
Lényegében megtelt a Groupama Aréna, s a nézők egy-két perc alatt is leszűrhették, hogy az újak közül Zubkov jó igazolás. A 6. percben ennél többet és fontosabbat is láthattak: gólt, méghozzá hazai gólt. Lovrencsics remek beadásánál Tokmac jelentős hátrányból indulva is megelőzte az ellenfelét, s a bal alsóba pöccintette a labdát. Sztojcso Sztojev, a bolgárok kedden még roppant magabiztosan nyilatkozó vezetőedzője árulkodó fintorral fogadta a találatot. Ezután a Ludogorec egyértelműen irányította a játékot – vagy a Fradi engedte át a kezdeményezést, nehéz lett volna eldönteni. Mindenesetre veszélyesnek tűnt e taktika, ami meg is bosszulta magát. A 31. percben az addig is bizonytalan Ihnatenko – aki első Fradi-meccsén messze nem tett kedvező benyomást – a tizenhatosnál eladta a labdát, s noha elsőre Dibusz hárított, Swierczok ismételhetett: 1-1, így az ellenfélnek meglett az idegenben lőtt, mindig oly fontos gól. Ami után ismét a Ferencvárosnak volt sürgősebb a játék, a szünetig hátralévő negyedórában eredmény nélkül.
Tokmac gyorsan vezetést szerzett, majd adott egy gólpasszt is
Fotó: Havran Zoltán
Egy darabig lapos volt a folytatás, de aztán hirtelen megélénkült a meccs. Az 59. percben Heister stukkolta középre a labdát, Dvali pedig ebből a hálóba, de néhány centivel lesről. Négy perc múlva már szabályos gól született, Tokmac beadására Zubkov érkezett pontosan, s vágta védhetetlenül a hálóba a labdát (2-1). A Ludogorec egyből váltott, s Dibusz bravúrja kellett ahhoz, hogy maradjon az előny. A hajrá nem a Fradié volt, a bolgár bajnok beszorította a kapuja elé a Ferencvárost, egymás után rúghatta a szögleteket, de a magyar együttes foggal-körömmel védekezett. Ám gól már nem esett.
A 2-1 sovány előny, de a látottak alapján nem lehet vele elégedetlen a Ferencváros. A visszavágó egy hét múlva, július 17-én lesz, és reméljük, a Fradinak nem kerül sokba a hazai pályán kapott gól.
