Thomas Waerner nem először indult el az Iditarod (ejtsd: áj’diterod) elnevezésű alaszkai versenyen, a szánhúzó kutyák és gazdáik nem hivatalos világbajnokságán. A 47 éves norvég „musher” – így hívják a kutyaszán-versenyzőket – a célba érkezés után rendszerint eltölt néhány napot Fairbanksben a barátainál, és csak utána utazik haza Torpába, ebbe a 2620 lakosú, Lillehammer melletti városkába. Idén azonban három hónaposra nyúlik a barátok meglátogatása.
Történt, hogy az 1973 óta minden évben megrendezett, csaknem 1000 mérföldes (1600 km) viadal közben – amely március 8-án indult Anchorage-ból és a Bering-tenger partján fekvő városban, Nome-ban (ejtsd: noum) ért véget március 18-án – kirobbant a koronavírus-világjárvány, s mire célba értek a fogatok, lezárták az Egyesült Államok legészakibb államát. Waerner ugyan megnyerte a versenyt – ő a negyedik külföldi és a harmadik norvég, akinek ez sikerült –, de öröme nem lehetett maradéktalan. Ugyanis nem ölelheti magához feleségét és öt gyermekét, akik közül az egyik közben betöltötte a tizedik életévét, de édesapja nem lehetett ott Torpában a születésnapi ünnepségen.
– Imádom Alaszkát, ez álmaim országa, de az a helyzet, hogy a családomat még jobban imádom, és már nagyon hiányzik a feleségem és a gyerekek. No meg a többi 35 kutyám… – nyilatkozta Waerner az Anchorage Daily Newsnak. Még szerencse, hogy Waerner felesége, Guro foglalkozására nézve állatorvos, és szakszerű gondját tudja viselni az ebeknek.
Fotó: Reuters
Waerner 2015 óta vesz részt az Iditarodon, első nekifutásra 17. lett, és elnyerte az Év újonca díjat. Tavaly első lett a leghosszabb európai versenyen, az 1200 kilométeres Finnmarkslopeten. Az Iditarod-győztes fogatának K2 (képünkön) és Bark (magyarul: ugatás) volt a két vezérkutyája.
Aki azt hiszi, hogy jó üzlet megnyerni az Iditarodot, az nagyobbat nem is tévedhetne. Pár éve még 70 000 dollárt és egy pompás Dodge Jeep Ram terepjárót kapott a győztes, csakhogy az agresszív állatvédők nyomására az anchorage-i Chrysler-kereskedés, a verseny főszponzora visszalépett, már nincs jutalomautó, és a pénzdíj is 50 000 dollár alá csökkent. (Tény és való, 1973 óta több mint 150 szánhúzó kutya pusztult el az embert és állatot próbáló verseny közben.)
– Hiába nyertem, mínuszban jövök ki, amikor összeszámolom a költségeket – mondta Waerner, akinek otthon 14 munkást foglalkoztató elektronikai vállalkozása van. Ennek bevételéből fedezi költséges hobbiját.
Az rendben van, hogy mínuszban jön ki, de hogyan jön ki Alaszkából? Mert a légiközlekedés szünetel…
E pillanatban úgy néz ki, hogy valamikor júniusban tud csak hazatérni, méghozzá – ahogy ő fogalmazott – „repülőstoppal”.
– Tudomásomra jutott, hogy júniusban megérkezik a solai (Norvégia) repülőmúzeumba egy 1946-ban gyártott DC-6-os, és óriási szerencsémre a gépet a fairbanksi Everts Air Cargo nevű cégtől vásárolják. Kapcsolatba léptem a fairbanksi tulajdonossal, aki megengedte, hogy a tizenhat kutyámmal együtt felszálljak a repülőre – újságolja boldogan Waerner. – Kimondhatatlanul hiányzik már az otthonom. Egy biztos: ha a feleségem bármiféle házimunkára megkér, egy darabig mindig ugyanaz lesz a válaszom: Igen, drágám!
