Énekszó, diadalittas rigmusok töltötték be Győr utcáit, a fiatalok boldogan indultak a sorozásra. A tömött sorok közt a két gönyűi unokatestvér, Király János és Király Béla is bátran énekelt. A hazáért, szeretett szülőföldjükért indultak a háborúba, nem volt kétség bennük. Ha a többi falubeli fiatal is bakaruhát ölt, ők is mennek – ezrek masíroztak így a végzetükbe.
A szarajevói merényletet követően a dominó beindult, kereken egy hónappal később, július 28-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának, ezzel kezdetét vette a "nagy háború". Az első világháború során a Magyar Királyság területén 3,8 millió embert mozgósítottak.Egy részük a Magyar Királyi Honvédség, mások a császári és királyi haderő alakulataiban szolgáltak. Közülük a különböző frontokon 661 ezren haltak hősi halált, 743 ezren megsebesültek, 734 ezren hadifogságba estek. Hőseink életrajzairól bővebben itt olvashatnak.
(Forrás: HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály)
A családi emlékek azonban arról mesélnek, bármennyire is fáj mindaz, ami történt, a hősöket nem lehet elfeledni. Példájukkal egy új világot építettek akkor is, ha soha többé nem kerültek haza a frontról. A gondolat önmagában fájdalmas sebeket tép fel az emberben, de a leszármazottak bizonyítanak, az évfordulótól függetlenül.
Béla karpaszományos volt – kezdi gondolatait Fehér Zoli bácsi, Király Béla unokahúgának férje. Zoli bácsi nagy történelemkedvelő, helytörténész, műgyűjtő. Különleges érzékkel tud megszólítani minden egyes régi tárgyat, legyen szó az Esterházy-kastély lámpásáról vagy egy több mint százesztendős Szűz Mária-szoborról.
Béla képeslapjait ma is féltve őrzik a családi albumban. A 18 esztendős fiú a hajósfaluból állt pilótának. Családja rendkívül büszke volt a Császári és Királyi Légjárócsapatok 53. repülőszázadban szolgáló pilóta-szakaszvezetőre. Mindene volt a repülés, a szabadságvágy azonban itt másról tanúskodik. Mint Zoli bácsi megemlíti, abban a korban a „hősök igazi hősök voltak”. A fiataloknak erőt adott a hit, szerinte a kor szülöttei sokkal becsületesebbek és őszintébbek voltak, s akár meg is haltak egymásért.
A családi emlékezet szerint a caporettói hadműveletek során egy légi csatából hazatérőben zuhant le a gönyűi pilóta gépe. Király Béla koponyaalapi törést szenvedett, kórházba szállították, de nem sokkal ezután elhunyt. A legfrissebb kutatások szerint 1918. május 12-én az olasz Pordenone közelében történt a tragédia.
A képeslapokon és a fényképeken túl még egy különleges relikvia került a család birtokába. Zoli bácsi teljes átéléssel meséli, még a „nagy háború” alatt egyik pilótatársa felkereste Béla édesanyját, s elhozott egy darabot a légcsavarból. A fából készült propeller mindig is az igazi hős bátorságát bizonyította, de Zoli bácsi ennél többet szeretett volna kihozni a légjárócsapatok egyik szerencsétlenül járt gépének darabjából. Mivel fából készül, úgy gondolta „házi oltárt” farag belőle. A propellerdarabon ma már ott ékeskedik a magyar címer, alatta a gönyűi pilóta fényképe, életútja és egy szál gyertya, melyet, azt hiszem, büszkén gyújtanak meg a világháború századik évfordulóján.
