A balatoni retróhangulatból indul a történet, mikor a 92 esztendős Feri bácsit kérdezem Budapest ostromáról. Az 1980-as években ugyanis szinte minden évben a XIV. kerület üdülőjében nyaraltatott NDK-s turistákat a magyar tengernél. A keletnémetek körében is közkedvelt tó partján csak úgy pezsgett az élet. A több nyelven beszélő Feri bácsi könnyen barátkozott, így ismerte meg a Radeberg városából származó „Pepit” és családját is, akiket végül nagy szeretettel invitált meg lakhelyére, Budapestre. A keletnémet családfőről csupán annyit tudott, hogy munkásőr volt.
A fővárosi túrát a budai Várban fejezték be, s mikor a Halászbástyához értek, Feri bácsi elmondása szerint hirtelen minden megváltozott. A bástyán állva a német munkásőr teljesen magába zuhant, és elkezdődött a régi történet.
„Mellettem állt a munkásőr tiszt és sírt, hát rákérdeztem, miért zokogsz? Lemutatott a bástya alá, és elmesélte, hogy 1945 elején ő innen lőtte a szovjeteket. A budapesti pokol szemtanúja volt, mi több, németként részt vett a harcokban” – kezdi Hollai.
Feri bácsi kérdésére ezután a német turista megerősítette: valóban SS-alakulatban szolgált. Ahogy Pepi tovább mesélte történetét, kiderült, hogy apja német kommunista volt, akit még a 30-as években Hitlerék internáltak. A családi neveltetés ellenére a radebergi fiú mégis az SS soraiban harcolta végig a második világháborút. Egy olaszországi bevetés során szerzett sérüléséből felépülve került a Budapestet védő SS-alakulatokhoz. Miközben Pepi apja a munkatárborban csak reménykedhetett, hogy változik majd a világrend, addig fia SS-tisztként bízott a végső győzelemben. A totális háború azonban új szolgálati helyét, Budapestet is felemésztette. Hónapokon át folyt a harc, az egyre elkeseredettebb harc. Feri bácsi gyorsan hozzáteszi, Pepi nem csatlakozott a gyűrűből kitörők közé. A német katona attól tartott, hogy „nem lesz jó vége” egy ilyen akciónak – félelme hamar be is igazolódott.
A radebergi fiú egy másik menekülési útvonalat tervelt ki magának: ellopott egy személyautót, majd „áttört a szovjetek vonalán”. Rózsadomb és Pesthidegkút érintésével Esztergom felé vette az irányt. Ahogy Hollai Ferenc fogalmaz, „Pepi mindenféleképp élve akart kikerülni a katlanból”. Vakmerősége sikerrel járt. Míg a gyűrűből kitört társait kivégezték, addig ő Esztergom érintésével eljutott a Garam vonaláig. Pepi a menekülés közben kiégette az SS tetoválását. Maga mögött hagyott egy béklyót, s bízott benne, hogy túlélheti a háborút.