Életének utolsó éveiben már csak az a cél vezérelte, hogy megélje a századik születésnapját. Ennek érdekében három lakóhelyén három orvosa volt, akik (olykor telefonon) mindennap értesültek a páciens állapotáról, emellett napi huszonnégy órában ápolónők vigyáztak rá.
Étrendjének nagy részét a világ különböző részeiről beszerzett vagy saját kertjében nevelt zöldségek tették ki, gyakran evett külön e célra nevelt bárányból készült erőlevest, szomjúságának oltására speciális tejterméket ivott. Házai teli voltak különleges orvosi berendezésekkel, emellett mindig ott lakott, ahol éppen a legjobbnak ítélte a klímát.
A végén erőkímélés céljából már kerekes székben közlekedett vagy karban vitték, az emeletek között lift járt. Napirendje szigorúan kötött volt: hétkor ébredt, kilenckor feküdt le, ugyanabban az időpontban étkezett és pihent, étkét tudományos alapon állították össze.
A halál mégis hirtelen érte, két évvel a kitűzött céldátum előtt, 1937. május 23-án vitte el a szíve Ormond Beach-i otthonában. Orvosai egy nappal korábban még arról biztosították fiát, hogy nem kell apja miatt aggódnia, így családtagjai közül senki sem állt halálos ágyánál.
John Davidson Rockefeller alakító részese volt Amerika iparosodásának, láthatta, amint a lovakat felváltják az autók, a szekereket a vasutak. Emlékét nem csak alapítványai őrzik: Walt Disney Dagobert bácsijának riválisát, az Amerikában szinte ismeretlen John D. Rockerduckot a legenda szerint róla mintázták.
