Rossz ütemű becsúszás volt – kommentálta egy magyar focista sok évvel ezelőtt egy sérüléssel végződő szabálytalanságát. Mondjuk úgy, hogy enyhén fogalmazott, ugyanis – jó néhány méterre lévén a labdától – kétségkívül szándékosan követte el a durva megmozdulást. Bár hajmeresztően arcátlan magyarázkodások természetesen a politikában is előfordulnak, a közeget általában ennél kifinomultabb eufemizmus, igazi nyelvészi zsonglőrködés jellemzi. Az adóemelést adótörvény-módosításként, az elbocsátást szervezeti átalakításként, a megszorítást kiigazításként vagy reformként szokás bejelenteni. Igaz, már a reform szó fénye is mintha megkopott volna már.
Magyar szavak, amelyektől mindenki fél
Hogy mondjuk a csuklik, a siklik, az ízlik igét felszólító módban?
A kormányfő, akinek négy neve van
Alexisz Ciprasz, Aléxisz Cíprasz, Alekszisz Ciprasz, Alexis Tsipras – miért írják ennyiféleképpen Görögország miniszterelnökének nevét, és melyik a helyes?
Ennél sokkal látványosabb és szórakoztatóbb az a produkció, amelyet az osztrák kormány előadásában láthatunk. Nemrég Werner Faymann kancellár páros lábbal becsúszott piros-fehér-zöld mezes ellenfelének, amikor nácizott egy sort, és meg is indokolta tettét: kijelentette, hogy kerítéseknek nincs helyük Európában.
Amikor a sógorok rádöbbentek, hogy a migránspolitikában általuk addig képviselt irány nem tartható, és muszáj lesz valahogyan kontroll alatt tartani a folyamatokat, két dolgot tehettek: vagy elnézést kérnek Magyarországtól, vagy bűvészkedni kezdenek a szavakkal. Előbbire kevés politikus szokott vállalkozni, maradt hát a bécsi nyelvújító mozgalom.
Nem építkezés kezdődött Ausztria szlovén határán, hanem építési jellegű műszaki munkálatok – tudtuk meg nemrég. Hogy ez mit takar, fedje jótékony homály. És persze nem kerítést emelnek, hanem Sebastian Kurz külügyminiszter szerint rácsot. Próbáltuk megfejteni, mennyivel emberségesebb a rács, mint a kerítés, eddig eredménytelenül. Nem jártunk nagyobb sikerrel Werner Faymann szövegének értelmezésekor sem, a kancellár azt mondta, nem kerítést létesítenek, hanem kapukat, sőt kapucskákat oldalsó szárnyakkal, illetve oldalsó részekkel. Nem kell nyelvésznek lenni ahhoz, hogy tudjuk: egy kapu – még a kicsiny kapucska is – meglehetősen ritkán szokott önmagában állni a puszta közepén, a léte feltételez bizonyos oldalsó részeket, hiszen pont az a lényege, hogy átjárást biztosítson közöttük. Feltéve, hogy az osztrákok nem épp most óhajtanak kapuszélességi Guinness-rekordot dönteni, kijelenthető, hogy ezeken az oldalsó részeken – avagy szárnyakon – nem lehet átkelni. Azaz kerítésből vannak. Vagy ha nem, akkor falból.
Kíváncsian várom a faymanni nyelvészkedés újabb gyöngyszemeit. Lehet, hogy nem rendőrök fognak szolgálatot teljesíteni az osztrák–szlovén határon, hanem személyi asszisztensek? Nem regisztrációt, hanem adatmenedzselést végeznek majd? De azért a műszaki zárra is biztosan születik majd még egy-két remek kifejezés, lehetne akár személyátbocsátást segítő objektumnak is nevezni; ahogy a magyar határzár is felfogható sok-sok kilométer hosszú kerítésekkel megszakított áteresztő objektumként. Kommunikáció – és arcbőr – kérdése csupán.
