Saper 45 agyat választott ki az alapján, hogy a ventrolateralis még ép állapotban van vagy sem. Először az idegsejtklasztereket próbálta megtalálni, ami az emberi agyban a patkányokéhoz hasonló helyen található.
Ezután összekapcsolta a talált neuronokat az összegyűjtött pihenésre és aktivitásra vonatkozó viselkedési adatokkal. Igazolta, hogy aki kevesebb neuronnal rendelkezett, annak nagyobb mértékű volt az alvásidőben tapasztalt töredezettsége. Ugyanakkor a legnagyobb neuronértékkel rendelkező agyakat (6000 feletti értékkel) a hosszabb, megszakítás nélküli alvással hozta összefüggésbe.
A kutatás egy másik érdekes tényre is rámutatott: a kevesebb neuron és a kevesebb alvás közötti kapcsolat még hangsúlyosabb volt azoknál, akik Alzheimer-kórban szenvedtek.
„Meglepő, hogy az Alzheimer-kóros betegek különös gyorsasággal veszítették el ezeket a sejteket – mondta Saper. – Ők rendelkeztek a legkevesebb neuronnal és egyben a legnagyobb mértékű megszakított alvással” – emelte ki a szakember.
Saper szerint az eredményei segíthetnek abban, hogy a betegek a család tagjai maradhassanak. „Ha olyan gyógyszereket tudnánk megalkotni, amelyek segítenek abban, hogy az Alzheimer-kóros betegek átaludják az éjszakát anélkül, hogy növelnénk az elesés kockázatát, ezzel néhány embert a bentlakásos intézmények falain kívül, a családja körében tudnánk tartani.”
