Miért gondolták, hogy az emberrablás szexi?

Máris megérkezett az év legbosszantóbb filmje, ha teheti, kerülje el az Utazókat!

Jennifer Lawrence Budapesten forgat, legutóbb a Hősök terén látták, ha valaki összeakad a színésznővel, nagyon kérem, menjen oda hozzá, és kérje meg, magyarázza el, miről szól legújabb filmje, a héten a mozikba került Utazók (Passengers). A szerelem erejéről? A magány pusztító hatásáról? A felelősségről? A véletlen szerepéről? A földi élet közelgő végéről? Vagy tényleg arról a szörnyű titokról, ami a film nagy fordulatát jelenti? Megannyi kérdés, válasz nélkül. Merészségnek tűnik január közepén kijelenteni, hogy megvan az év – ha nem is legrosszabb, de – legértelmetlenebb és legbosszantóbb filmje, de higgyék el, az Utazókat idén már semmi sem múlhatja alul.

December közepén a két főszereplő, Jennifer Lawrence és Chris Pratt Jimmy Kimmel beszélgetős műsorában reklámozta a filmet, amikor a színésznő kifakadt, annyira unja már, nem tud mit mondani műről. Akkor még azt hittem, csak a hosszú promóciós turné fárasztotta le. De valószínűleg inkább maga a film.

Pedig az előzetesek alapján azt hihettük, ez egy különleges sci-fi lesz. Persze itt is egy súlyos titok bonyolítja a cselekményt, itt is robban, ütközik és villog minden, itt is sötét masszaként szippantja be a világűr az apró űrhajót, és a szereplők itt is ugyanúgy rohannak, sikítanak, szomorúan néznek és küzdenek, mint mindegyik hasonszőrű alkotásban. Csakhogy nem láttunk belekből előmászó, emberekre vadászó szörnyet, nem láttunk őrült tudóst, aki a pokolra akarja küldeni a legénységet, és kihalt bolygóra sem szálltunk le, ahol az ember a tápláléklánc legaljára érkezett éppen. Úgy tűnt, az érzelmeinkre, vagy az eszünkre bazíroznak az alkotók.És ezt sem mindennapi módon teszik.

Az egyediségre erősített rá az is, hogy sokáig senki sem vállalta el, hogy filmet készít a cseppet sem átlagos, az űrfilmes klisékkel szakító forgatókönyvből. Végül Morten Tyldum kapta meg a feladatot (a norvég rendező a Kódjátszma és a Fejvadászok című filmekkel vált ismertté). Mivel az utóbbi években többen is sikerrel próbálkoztak új filmes utakat találni a világűrben (Gravitáció, Csillagok között), nem tűnt lehetetlen vállalkozásnak az Utazókból is kihozni valami eredetit. Végül sikerült is, de valószínűleg nem úgy, ahogyan az alkotók akarták.

A történet szerint egy űrhajó, a fedélzetén ötezer hibernált „telepessel” úton van az új világba, a Homestead II nevű bolygóra, ahol az utazók új kolóniát alapítanának. Az út 120 évig tart, amit az utasok mély álomba merülve vészelnek át, vagyis nem öregszenek, erejük teljében érkeznek meg a bolygóra. Kivéve Jimet, aki, miután az űrhajó aszteroidákkal ütközik, egy műszaki hiba miatt felébred – kilencven évvel az érkezés előtt.

El kell hagynunk a Földet?

Egyre több film és sorozat közli tényként, hogy az emberiségnek el kell hagynia a Földet. A National Geographic Channel a közelmúltban mutatta be a Mars meghódításáról szóló szériáját, amelyben szinte percenként elhangzik a verdikt: új lakhelyet kell találnunk magunknak, különben végünk. Korábban a Csillagok között (Interstellar) című film is a bolygónk lassú pusztulását vizionálta, a Matt Damon főszereplésével készült Mentőexpedíció (The Martian) is az emberi élet lehetőségeit kutatta egy másik bolygón, és egy új kolónia alapítása az Utazók történetének alapja is. A vad összeesküvés-elméletek hívői ezt akár ideológiai felkészítésnek is tekinthetik. Ez persze túlzásnak tűnik, de ettől még tény, Hollywood kedvelt témájává vált az új Föld meghódítása, és a kolonizálás vérrel, verejtékkel, és émelyítő szerelmekkel teli története.     

Egy darabig élvezi a luxusűrhajó szolgáltatásait, kosárlabdázik, úszik, szusit eszik, táncpárbajozik, de idővel unatkozni kezd. Nagyon. Már a bár android pultosával sem olyan izgalmas csevegni. Annyira elkenődik a magány miatt, hogy már inkább a halált választaná. Ha valaki ki akar szúrni saját magával, és megnézné a filmet, innen már ne olvasson tovább.

Nehéz ugyanis úgy beszélni az Utazókról, hogy ne lőjük le a poént: mielőtt teljesen összezuhanna, a férfi rábukkan a hibernált utasok között egy gyönyörű írónőre, Aurorára, aki azért vállalkozott a nagy útra, hogy tapasztalatait az új világban könyvbe foglalja. Jim hosszas vívódás után úgy dönt, felébreszti. Ne feledjük, a felébresztés itt azt jelenti, kiszakítja a számára pillanatnak tűnő álomból: vagyis elrabolja és megöli a nőt, hiszen így már biztosan meghal, mielőtt megérkezne oda, ahová elindult.

Az összezártságban egymásba szeretnek, és innentől egymást váltják a romantikus képsorok, és a kizárólag a látványra koncentráló jelenetek. De a titok nem maradhat örökké titok, és amikor Aurora rájön, mi történt, gyilkos haragra gerjed. Jim szerencséjére azonban hirtelen felébred a hajó egyik magasrangú tisztje, Gus (Laurence Fishburne) is, és az érkezése egy kicsit enyhíti a feszültséget. De nem sokáig, Gus ugyanis halálos beteg, és gyorsan el is tűnik a színről, folytatódhat a mosolyszünet.

Ekkor egy katasztrofális üzemzavar képében újabb deus ex machinával boldogítják a nézőket: a két hősnek össze kell fognia, hogy megmentsék a hajót, és az akció közben újra visszatalálnak egymáshoz. Amikor végleg túlcsordulnak az érzelmek, kiderül, egy hibernáló kapszula mégis működik, vagyis kettejük közül valaki mégis eljuthat a bolygóra. A kérdés csak az, vajon az egyéni vágyak, vagy a szerelem önfeláldozása győz?

De mégsem. A kérdés inkább az: egy emberrablás gyomorforgatóan mézesmázos történetét néztük két órán keresztül? Valóban úgy érezték Hollywoodban, hogy egy Stockholm-szindróma, vagyis a fogvatartó iránt támadt érzelmek szexin mutatnak a vásznon? Mert az Utazók nem másról szól, csak erről: egy férfi unatkozott, nőt akart, hát elvette az életét. Persze a nő is beleszeretett De lehetett volna másként az egyre táguló világegyetemben hánykolódó picike űrhajóban, ahol ketten voltak ébren összesen a hatvan-hetven évnyi összezártság ígéretével?

A film émelyítően giccses és halálosan unalmas szerelmi története már önmagában bűn, de a mélyén lapuló rettenet végleg minden jóérzést kiszippant a filmből és a nézőből egyaránt. Így végső soron az alkotók elérték, amit akartak, ilyen sci-fit még tényleg nem láttunk, de attól tartok, nem is akartunk soha.

###HIRDETES2###