Frankofón dalverseny, reneszánsz dallamok, s filmek, filmek, filmek – többek közt ezeket ígéri a programfüzetben a Budapesti Francia Intézet igazgatója, Hervé Ferrage az idei, 17. Frankofón Fesztivál kapcsán. A rendezvénysorozathoz tartozó filmnapok központi témája a hétköznapi problémák és a törekvés ezek megoldására – tudtuk meg a Budapesti Francia Intézet audiovizuális megbízottjától, Jessica Favarel-Garrigues programfelelőstől. Gazdasági, társadalmi vagy identitásbeli válsághelyzetekre reagálnak a filmek szereplői – ez jellemzi a filmnapok válogatását. Favarel-Garrigues leszögezte: a frankofón filmipar nincs válságban, sőt a lehető legváltozatosabb műfajokban reagál a világ történéseire, és tükrözi a francia ajkú országok sokszínűségét.
– A rendezvény mindig jó alkalom arra, hogy többet megtudjunk a francia nyelvű kultúrák filmművészetéről, hogy merre tart és mit is jelent. Számomra a frankofón film jellemzője az, hogy kényes témákat kellő szarkazmussal és humorral tud bemutatni – tette hozzá a programfelelős. A fesztivál egyik kiemelt alkotása a csodagyerekként induló s azóta befutott kanadai rendező, Xavier Dolan Ez csak a világ vége című, új mozija. – Ő valóban trendteremtő, olyan témákhoz nyúl, amelyek jellemzik a mai frankofón filmművészetet: szereplőinek érzelmeit kivételes módon tárja elénk nemcsak az összetett képi világnak, hanem a jól megválogatott zenének is köszönhetően – mondta Jessica Favarel-Garrigues.
A trendteremtés kapcsán példaként említhetjük a filmnapokon bemutatott André Téchiné-filmet, a Tizenhét évesen-t is. A díjnyertes Randevú, illetve Vad nád 73 éves rendezőjét nem mondhatjuk épp újonc másolónak, és tudjuk azt is, a homoszexualitás témáját előszeretettel emeli filmjeibe. Tavalyi alkotása mégis olyan, mintha csak Dolan négy évvel ezelőtti művének alapelemeit venné át. A Tom a farmon-ban éppúgy volt meleg kapcsolattá fejlődő agresszió, éppúgy a természet vadsága adta az újraértelmeződő emberi kapcsolatok közegét, ráadásul még a főhőst is ugyanúgy Tomnak hívták. Nem lepődnénk meg azon sem, ha a családi drámákat, együttélési problémákat előszeretettel filmre vivő Téchiné hatott volna a kanadai rendezőre. A komótosabban, csendesebben építkező francia helyett viszont már itt van a vadabb, erőteljesebb, lendületesebb Dolan, s a Tizenhét évesen helyett érdemesebb is belemélyedni a Tom a farmon pszichológiailag nagyon izgalmas erőszakdrámájába.
Közben bemutatták már a lengyel–francia vöröskeresztes holokausztdrámát, az Ártatlanokat is, amelyet egyébként nagyon szeretnek a kritikusok. De éppígy említhetjük a Dolan-kedvenc Anne Dorval szereplésével készült szervátültetős nyitófilmet, a Szívvel-lélekkel-t. Vígjátékok tekintetében vegyesebb az összkép. Rachel Lang első nagyjátékfilmje, a Berlinalét megjáró Baden Baden egy nyugalmat találni képtelen fiatal nőről szól. Teszi ezt érdekesen, ígéretesen. A Fiona Gordon és Dominique Abel rendezte Elveszve Párizsban (Paris pieds nus) már jóval kiborítóbb néznivaló. Ráadásul sajnos az idén elhunyt, csodálatos Emmanuelle Rivával, aki olyan fájdalmasan igaz dolgokat mutatott meg az életről s annak végéről a Szerelemben, hogy azt egykönnyen nem felejtjük. A burleszkre hajazó filmben két bohócszerű karakter, a kanadai könyvtárosnő és a párizsi hajléktalan egymásra találását figyelhetjük meg. A rendezőpáros nem tagadta meg színházi múltját ezzel a harsány, színes alkotással. Nagy kár, hogy a karakterek olyan idegesítők és egyben kiszámíthatók, hogy az első negyedóra után kimenekülnénk a moziteremből. Riva karakterével ráadásul mintha a Szerelem életből lassan kivonuló alakjának paródiáját adnák, ami külön elkeserítő.
Mindennek ellenére a frankofón filmnapok izgalmasan nyúl a kortárs francia kultúrájú filmekhez, számtalan igényes, fesztiválkedvenc produkciót a néző elé tárva. Köztük a múlt héten általunk már bemutatott, román Sebhelyes szívekkel, de főleg a már említett Ártatlanokkal.
###HIRDETES2###
