Zombioperát forgatna Kristóf György

A rendezővel filmje cannes-i fogadtatásáról és a a közép-európai szociodrámákról beszélgettünk

– Mik a tapasztalatai a prágai képzésről?
– Nagyon más rendszerben ment ott az oktatás, mint Budapesten. Nem voltak osztályok, a képzés tanszékekre bontva zajlott. Szerzői gondolkodásra neveltek minket. Vera Chytilová vezette a tanszéket, amikor ott voltam, de járhattam Jan Nemechez is. Fontos szakmai fogásokat tanultam tőlük, ahogy Enyedi Ildikótól is. Engem ugyanis ő karolt fel, meglátott bennem valamit már akkor, amikor még egy történetet sem tettem le az asztalra.

– Filmje magyar–szlovák–cseh–lett koprodukció. Hogy érzi, a külföldi nézőkhöz is éppolyan közel állhat, nekik is ugyanazt jelentheti majd a történet, mint nekünk, magyaroknak?
– Erre nagyon kíváncsi vagyok én is. Szlovákiában és Csehországban még nem mutatták be a filmet, de a cannes-i reakciók alapján van azért ok reménykedni. Amiatt aggódom kicsit, mit fognak szólni ahhoz, hogy ilyen kevés a szlovák szereplő, és főleg a szlovák nyelv és beszéd benne. De ez nem szándékos döntés volt.

– Milyen visszajelzések érkeztek az első játékfilmjére Cannes-ban?
– Jól sikerült a bemutató. Arra voltam főleg kíváncsi, mennyire veszik majd a nézők a film abszurd humorát, de nem volt gond, végignevették az egészet, ráadásul egy-két kivételt leszámítva a kritika is pozitívan reagált, sőt a fesztiváligazgatónak is tetszett, amit látott.

– Két éve részt vett már a fesztiválon egy fejlesztőprogramban. Milyen ötleteket tudtak adni, amiket később be lehetett építeni a forgatókönyvbe?
– Ez a program nem forgatókönyv-fejlesztésről szólt, hanem a forgalmazókkal és a producerekkel való találkozásról. Összehoztak befolyásosabb emberekkel. A könyv alapján esett ránk a választás – pályázni erre nem is lehetett, a projekteket ők találták meg.

– Következő filmje tervei szerint egy táncos sci-fi thriller lesz, de beígért egy zombioperát is. Dolgozik már ezek elkészítésén?
– Ezek kezdeti fázisban vannak még. Előbbit most adjuk be a Filmalaphoz, aztán meglátjuk, mi lesz belőle. Talán nyár végére meglesz a döntés is. Utóbbi filmben az elképzelések szerint egy épülő atomerőmű robban fel, és a sugárzás hatására fajulnak el a dolgok.

– Nem fogja megnyugtatni vele a Paks II. miatt aggódókat, az biztos.
– Őket nem is nekem kell megnyugtatnom. De nem konkrét példából indultam ki, tehát nem is az említett beruházás ellen szállok harcba. A téma viszont nagyon megragadta a fantáziámat.

Ha szociodráma, akkor Románia

A legjobb, leginkább életszagú kortárs társadalmi látleletek mostanában szomszédainktól érkeznek. Egyik legismertebb rendezőjük, Cristian Mungiu legutóbb Érettségi címmel készített emlékezetes filmet. A tavalyi alkotásban volt minden: utcai támadás, elvándorlásvágy, korrupció, kilátástalan egészségügy. A film végére mégis úgy tűnik, nincs minden veszve, változtatni mindig lehet. Dan Chisu 2014-es filmje, a Bukarest Nonstop is ezt sugallta: az éjjel-nappali bolt környékén megforduló lecsúszott egzisztenciák nehéz helyzetben vannak, de némi emberséggel a helyzet máris biztatóbb lehet.