Ridley Scott filmje bizonyítja, mindent a pénz mozgat

A zsugori pénzember, J. P. Getty karaktere nagyon jól áll az utolsó pillanatban beugrott Christopher Plummernek

Getty karaktere egyébként a legérdekesebb a filmben. Elsőre ugyan azt lehetett sejteni, hogy a központi figura a különc milliárdos lesz, de A világ összes pénze végül egy közepes túszdráma lett a fiatal Paul-lal (Charlie Plummer, aki nem rokona Christophernek), valamint annak foglyul ejtőjével, Cinquantával (Romain Duris) a középpontban. Ami felvillan az idős úrból, saját maga által teremtett kényszerpályájáról és a vagyon szorításáról, az pedig volna annyira érdekes, hogy több időt szánjunk rá a történetből. Felemelkedése megérne egy előzményfilmet – vetnénk fel, de hát igazából ez az előzményfilm A világ összes pénze kellett volna, hogy legyen.

A film sorsa persze szintén bizonyítja, hogy pénzért igenis majdnem mindent lehet. Egyrészt itt van Scott nyilatkozata, miszerint nem valamiféle morális megfontolásból vágta ki Spacey-t, akit rendkívüli színésznek tart. Egyszerűen csak féltette a pénzét, nem akarta, hogy anyagi bukás legyen a mozi. – Bármi, amit a magánéletedben teszel, az nem az én dolgom. Attól fogva válik azzá, amikor elkezdi mérgezni az üzletet, amiben benne vagyok – indokolta döntését a Mentőexpedíció, illetve a Thelma és Louise rendezője. Hát nem olyan ez, mintha egy valódi J. P. Getty-idézet lenne?

Ráadásul nemrég derült ki az is: az utófelvételekért Wahlbergnek rendkívüli gázsit sikerült kiharcolnia, miközben Williams lemondott a fizetéséről. Bár az ügy – érthető okokból – a nemek közti egyenlőtlenségek témáját is felveti, érdemes elidőzni a konkrét szituáción is, ami kissé másról szólt. A színésznő ugyanis többekkel együtt arról beszélt: a zaklatási botrányba belebukott Spacey lecserélése van olyan fontos gesztus, hogy ő ezért nem fog pénzt kérni. Hát, a film gyenge pontjaként működő Wahlberg nem mondott ilyet: számára ez eredendően üzlet volt, ahogy Scott számára is. (A rendező persze ügyes taktikai érzékkel már korábban is arról beszélt, hogy az újraforgatásért nem vesz fel további honoráriumot.) Végül inkább a filmsztár is egy nőjogi szervezetnek adományozta a bérét – miután a történet kínossá vált számára.

A helyenként sablonos, a vége felé felpörgő film hiába is próbálna mást, hollywoodi jellegéből adódóan is csak azt tudja sugallni: nincs, amit pénzért ne kapnánk meg.