„A gyerekek születésekor azért elsírtam magam”

Villámkérdések és őszinte válaszok lélekről, életről, döntésekről. Aki válaszol: az Animal Cannibals.

Ricsipí: Jó, ha muszáj valamit mondani, akkor a lottóötös megnyerésekor. Nem, nem. Igazából a gyerek születésekor. 

Qka MC: Ma például nem sírtam, pedig elvágtam az ujjamat. 

– Most hol lenne a legszívesebben? 

Qka MC: Én mindig a mostban szeretek lenni. Most is jó helyen vagyunk. 

Ricsipí: Régi vágyam eljutni Hawaiira és Ausztráliába. Szeretem a meleg helyeket. Most meg is vagyok fázva, jót tenne. 

– Mondjon el egy titkot! 

Ricsipí: Miért? 

Qka MC: Kinek?  

Ricsipí: Mit fizet érte? 

– Amikor gyerek voltam   szerettem volna lenni. 

Ricsipí: Űrhajós. Valószínűleg ez a Farkas Berci iránti rajongásomnak volt köszönhető. 

Qka MC: Állatorvos. Aztán rájöttem, hogy az nem csak annyiból áll, hogy simogatni kell az állatokat, így letettem róla. 

– Kevesen tudják, de nagyon jó vagyok ebben

Qka MC: Aki sikeres, azért sikeres, mert elhiszi magáról, hogy jó lesz, amit csinál. 

Ricsipí: Qka jól fotóz, én pedig jól videózok. Több klipet is forgattam, Qka pedig lemezborítót fotózott. 

– Ki vagy mi lenne következő életében? 

Ricsipí: Növény. Az ember után növény jön, nincs választási lehetőségünk. Annyit büntetjük őket, hogy nevelési célzattal ezt adja a sors. 

Qka MC: Azt olvastam, hogy emberből csak ember lehetsz. De én inkább azon morfondírozom, hogy ki voltam. Szerintem afrikai vagy afroamerikai kötődésem volt előző életemben. Mondjuk, nem tudni, hogy volt-e ilyen felmenőm a mostani életemben, mert volt egy árvaházban nevelkedett nagymama, ahol akár be is csúszhatott egy ilyen vonal. 

– Hogyan szeretne meghalni? 

Ricsipí: Nem szeretnék sokat szenvedni. Ne legyen túl véres, és ne kórházban. Egy békés elalvást szeretnék egy óceánparton. 

Qka MC: Én is úgy gondolom, hogy boldogan és lezártan. Ne maradjanak nyitott kérdések és elvarratlan szálak. Békében, nyugalomban. Ezért üzenem a Magyarországon élő vaddisznóknak, hogy legyenek erre tekintettel. 

– Mikor volt életében a legboldogtalanabb? 

Ricsipí: Amikor nem vettek fel a Kaffka Margit Gimnázium rajz szakára. Bezzeg az osztálytársamat igen, aki közel sem rajzolt olyan szépen, mint én. Ezért hagytam abba ezt a vonalat. Ekkor még talán szomorú is voltam. 

Qka MC: Én mindig boldog vagyok. 

– Amikor a tükörbe nézek azt látom, hogy  

Qka MC: Tyű, ez a faszi! Viccet félretéve, én általában elégedett vagyok magammal, plusz harminc kilóval és mínusz tizenöttel is. Jól érzem magamat a bőrömben. Az öltözködésünkben sem dominál a trend vagy a márkák. 

Ricsipí: Engem az zavar, hogy mindenhol szőr nő. 

– Ha megváltoztatnék egy dolgot magamon  

Ricsipí: Megint a szőrt tudom mondani. Ott nőjön csak, ahol én szeretném. A fül-, az orr- és a szemöldökszőr-növekedés például tök felesleges. És ez még csak a fejem

Qka MC: Örültem volna, ha még nem őszülök meg ennyire. Szerettem, amikor egyenletes színű volt a hajam, és nem ilyen mákos. 

– Ha rapszöveg lennék  

Ricsipí: A nagy megmondó lennék. 

Qka MC: A szórakoztató lennék. 

– Mi volt a legrosszabb munkája? 

Qka MC: Az volt a feladatunk, hogy egy délutáni talkshow-ban száguldó riporterek legyünk. Sajnos nem túl mélyenszántó kérdéseket kellett feltennünk ismeretlen embereknek, kihasználva azt, hogy minket felismertek, ezért könnyebben nyilatkoztak. Fél év alatt földbe állt a műsor. Hála istennek. 

Ricsipí: Gyerekkoromban végeztem fizikai munkát, segédmunkásként dolgoztam építkezésen. Azt nem sírom vissza. 

– Mely szavakat használja túl gyakran? 

Qka MC: Van egy tiltólistánk, ha szöveget írunk. A DJ szót, a felsorolásokat, mint 1-2-3 vagy a telót például már mellőzzük. Egyfajta belső igény, hogy választékosak legyünk. 

Ricsipí: Szerencsére az úgymond még nem ragadt be nálunk. Qkának egyébként van a szoktam volt szófordulata, ami nagyon zavaró. Mindig rászólok. 

– Mi az élet értelme? 

Ricsipí: Régen azt mondtam, hogy az élet értelme egy következő élet. Mint például egy gyermek. De most már két gyerek után nem ezt mondom. Inkább azt, hogy érezze jól magát a bőrében, legyen hasznos az élete. De főként azt, hogy mindenkinek saját életértelme van. 

Qka MC: A megosztás. Pénzt, örömöt, boldogságot, életet. Ha valaki egyedül van, az egy magányos lét. Nem jó befelé élni. 

Ricsipí: Nem lehet valaki magányosan boldog? Szerintem pedig igen. 

Qka MC: Én csak öt percig tudok magányosan boldog lenni  

– Mi volt a legnagyobb büntetés, amit valaha kapott? 

Qka MC: Kaptam búcsúban egy gumikardot. Azzal vertek el a szüleim egyszer. 

Ricsipí: Amikor félévkor megbuktatott a tanárom. 

– Kitől szeretne bocsánatot kérni és miért? 

Qka MC: Nem vagyunk olyanok, akik generálják a konfliktust. Nincs miért bocsánatot kérnünk. 

Ricsipí: Azért biztosan van valaki, akitől lehetne

Qka MC: Na, jó, egyszer megtalált minket egy fiú, aki azóta marketingigazgató egy világcégnél. Azt mondta, hogy gyerekkorában belegázoltunk a lelkébe. Állítólag azt mondtuk a színpadon, hogy a szélen álló pufi fiú is tapsoljon.

Ricsipí: De igazából jót tettünk vele, mert azóta nádszálvékony, sikeres  

Qka MC: és olyan csajai vannak

Ricsipí: Tény, hogy a rajongóink néha túl sokat vagy túl keveset kapnak belőlünk. Van, hogy korábban kell elhagynunk egy helyszínt, mert sietünk egy másik fellépésre. Ezt mindig sajnáljuk. 

Az Animal Cannibals formáció mögött Ricsipí és Qka MC, polgári nevükön Dósa Richárd és Koller László áll. A hiphopduó 1989-ben alakult, első kislemezük, a Takarítónő 1995-ben jelent meg. A dal hatalmas siker lett. Egy platina- és két aranylemez tulajdonosai.

1996-ban elindították a Fila Rap Jamet, amelyen fiatal tehetségeknek adtak teret a bemutatkozásra. Innen indult többek között a Sub Bass Monster, a Hősök vagy a Fekete Vonat pályafutása is. Ricsipíék azóta is aktív fellépők, szöveget írnak, műsorvezetést is többször vállaltak, 2017-ben pedig újabb nagy dobásra készülnek.