A pályát 90 évvel ezelőtt, 1926 novemberében építették át műjéggé, Európában másodikként. A tómeder betonjába sós vízzel teli gázcsöveket ágyaztak be, amelyeket a zárt rendszerben elpárologtatott ammónia mínusz 7-12 fokra tudta lehűteni. Ez forradalmi változást hozott a korcsolyázók életébe: egy helyett három hónapra nyújtotta ki a szezont, s ezzel vált a városligeti pálya Európa legnagyobb és legrégibb működő mesterséges szabadtéri jégfelületévé. Bár festői elhelyezkedése, építészeti adottságai nem csak praktikus szempontok alapján emelik a legkülönlegesebb korcsolyapályák közé, személyes tapasztalatainkra is támaszkodva bátran mondhatjuk, az üzemeltető Budapesti Sportszolgáltató Központ Közhasznú Nonprofit Kft. jobban is kiaknázhatná a történelmi helyszín kínálta lehetőségeket.
Ha jobb ötletük nincs is, visszanyúlhatnának a régi báli hagyományokhoz, hiszen a jég ma is csúszós, és egy kiadós esés most is jó apropó lehet az ismerkedésre. Ötletet lehetne meríteni azokból az időkből, amikor még Rohonczy Gedeon, a híres pesti szívtipró szervezte a báli szezonok kimagasló eseményeit, a Jégünnepélyeket, amelyeken több méteres jégszobrok alkották a díszleteket. A boszorkányvár és a jégsárkány árnyékában a lányszöktetéstől a boszorkányégetésen át a több ezer fős jelmezes mulatságig minden volt, de leginkább: tánc és zene, hajnalig.
