Aggódnak bolygónk „természetes légkondijáért”

Megdöntötte a negatív rekordot az északi-sarkvidéki tengeri jégtakaró mérete, és a várakozások szerint néhány hétig még tovább csökken.

Az északi-sarkvidéki tengeri jégtakaró kiterjedése 4,1 millió négyzetkilométerre zsugorodott, ez 70 ezer négyzetkilométerrel kisebb, mint a műholdas mérések 1979-es kezdete óta mért korábbi legalacsonyabb, 2007-es érték – közölte az amerikai Nemzeti Hó- és Jégadatközpont (NSIDC).

Walt Meier, a központ egyik tudósa szerint meglepő, hogy idén már augusztusban megdőlt a 2007. szeptemberi negatív rekord. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg jóval alulmúlja majd a jégtakaró kiterjedése a 2007-es minimumot, mire megáll a zsugorodás. A jégtakaró mérete ugyanis várhatóan szeptember közepéig-végéig, a nyári olvadási időszak szokásos végéig csökken.

Cáfolhatatlan bizonyíték

Grönlandon is gond van

Rekordszintet ért el a grönlandi jégolvadás négy héttel a szezon vége előtt – írta augusztus 16-án a LiveScience tudományos hírportál. Grönlandon az olvadási szezon júniusban kezdődik és szeptember elején fejeződik be, amikor esni kezd a hőmérséklet. Az idén augusztus 8-án, vagyis négy héttel a szezon vége előtt az olvadás már nagyobb mérvű volt, mint ami 2010-ben az egész szezon alatt ment végbe.

Az arktiszi jégtakaró visszahúzódása aggodalommal tölti el a tudósokat és a környezetvédőket, hiszen az északi-sarkvidéki jég bolygónk természetes légkondicionáló berendezéseként működik. „Ezek az előzetes adatok megcáfolhatatlan bizonyítékát nyújtják annak, hogy a globális felmelegedéshez vezető üvegházgáz-kibocsátás károsítja bolygónk egyik kritikus környezeti elemét, amely segít a globális klíma stabilitásának megőrzésében” – mutatott rá Kumi Naidoo, a Greenpeace ügyvezető igazgatója.

Nyárra teljesen eltűnhet

A norvég Nansen Környezetvédelmi és Távérzékelési Központ már a múlt hét végén jelezte: becsléseik szerint a 2007-es minimum alá csökkent az északi-sarkvidéki tengeri jégtakaró mérete. Az arktiszi tengeri jég kiterjedésének mértéke folyamatosan változik az év során: általában szeptemberben éri el a minimum- és márciusban a maximumértékét. A kutatók előrejelzései szerint a következő évtizedekben előfordulhat, hogy a nyári időszakban teljesen eltűnik a jégtakaró.