Eszerint a mai madarak és az ősi tollas gyíkok közötti összekötő láncszem, az Archaeopteryx nem volt annyira egyedülálló, mint korábban vélték: egy új kutatás szerint több dinoszauruszfélének is volt már repülésre alkalmas agya.
A dinoszauruszok leszármazottja, a tollas testű Archaeopteryx körülbelül 150 millió évvel ezelőtt élt. Valószínű, hogy fel tudott emelkedni a levegőbe, és szárnyaival csapkodott is, ám a többi hüllőhöz hasonlóan teste csontos farokban végződött. A hüllőkkel szemben a madaraknak a testükhöz képest nagyobb az agykoponyájuk, hogy jobban lássanak, és mozgásukat koordinálni tudják. A madár- és a hüllőagy közti különbség különösen szembeötlő a látás és a mozgáskoordináció területén.
Hetvenkétmillió éves megkövesedett dinoszauruszfarokra bukkantak archeológusok a Mexikó északi részén húzódó sivatagos területen.
A teknősök a korábban gondoltakkal ellentétben nem az egyszerű hüllők közé tartoznak, hanem a kihalt dinoszauruszok egy csoportjának leszármazottai.
Új dinoszauruszfaj maradványait fedezték fel Madagaszkáron: az őshüllő neve magyarul annyit tesz „magányos, apró bandita”.
Szilárd bizonyítékot találtak kanadai kutatók arra, hogy a dinoszauruszok képesek voltak úszni hosszú távon.
A Nature friss számában megjelent tanulmány eredményei kétséget ébresztenek, hogy valóban az Archaeopteryx, az „ősi szárny” volt minden madarak elődje, ugyanis más szauruszok is rendelkeztek madáraggyal. Szárnyuk és tollaik, villás alakú szegycsontjuk ellenére testük nem volt alkalmas a felszállásra.
A kutatók ct-vizsgálattal elemezték dinoszauruszok, az Archaeopteryx és egyes mai madarak koponyáját. A méretén kívül meghatározták a szaglás, a látás és a kisagy területének kiterjedését. Azt fedezték fel, hogy egyes dinoszauruszok agya a madarakéhoz és az Archaeopteryxhez hasonló tulajdonságokkal bírt. Ezek szerint néhány ősgyík már rendelkezett a repüléshez szükséges agyszerkezettel annak ellenére, hogy repülni nem tudtak.
„Eddig az Archaeopteryx számított az ősgyíkok és a madarak közötti egyetlen összekötő láncszemnek. Ám a dinoszauruszok közeli rokonai koponyaméretének elemzéséből az derült ki, hogy az ősmadár talán nem is volt olyan egyedülálló” – mondta Amy Balanoff, az Amerikai Természettudományi Múzeum munkatársa.
A tanulmány szerint a megvizsgált, nem repülő gyíkok közül legalább kettő olyan test-koponya aránnyal rendelkezett, mint az Archaeopteryx. Egyikük az ovoraptor, azaz „tojásrabló”, a másik a madárszerű troodon, azaz „sebző fog” a valaha élt, valószínűleg legokosabb, kitűnően látó dinoszaurusz. Ezek szerint az a génkészlet, melyből a mai madarak származtak, sokkal szélesebb volt, mint eddig hitték.
