A Plos One folyóiratban közzétett tanulmányukban a kutatók kifejtették, hogy a mivel kányazsombor tápértéke nagyon kicsi, nyilvánvaló, hogy az étel ízesítésére használhatták. Ez a legkorábbi fűszerhasználatra utaló felfedezés a nyugat-balti régióban – tették hozzá a szerzők.
A York Egyetem tudósa, Hayley Saul által vezetett kutatás nyomán megdőlhet az a közkeletű nézet, hogy a vadászó-gyűjtögető embert csak az vezérelte, hogy minél kalóriadúsabb ennivalóhoz jusson. Saul az eredményekből arra következtetett, hogy már hatezer éve is létezhetett valamiféle „konyhaművészet”. „Ez egészen új eszme az európai vadászó-gyűjtögető archeológiában” – fogalmazott.
Európán kívül, a Közel-Keleten sokkal korábbi leletek is bizonyítják az ételek fűszerezésének elterjedtségét. Egy izraeli barlangban például 23 ezer éves korianderre bukkantak régészek, és miközben azt nagyon nehéz rekonstruálni, hogy pontosan miként is használták, nagyon fontos lelet, amely kapcsolatba hozható korabeli konyhával – mutatott rá Saul.
Az őskori konyhán tehát ízletesebb ételek készültek, mint gondolták, de azért távolról sem volt változatos a fűszerezés. Eddig csak a kányazsombort sikerült kimutatni. A tudós szerint azonban a korabeli ember rendkívül kreatív volt, jól ismerte környezetét és azt is tudta, hogyan hozhatja ki a legtöbbet abból, amit megszerzett.
