„Lelőtték az elnököt!”

A második és a harmadik durranás után ráébredtek: lövések dördültek. Az emberek pánikoltak, sikítozni kezdtek.

Jones a traumatológia előtt pillantotta meg Jackie Kennedyt, aki csöndben beosont a kezelőbe, és sztoikusan nézte, ahogy férjét vizsgálják. „A szemei nyitva voltak, de nem mozogtak” – mondta Jones.

A kezelőben Malcolm Perry doktor az elnök nyakán esett sebet vizsgálta. Kollégáját, Robert McClellandot kérte meg, hogy tartsa a sebészhorgot. „Ahogy odaálltam, sokkot kaptam. Azt mondtam Perrynek: Jézusom, láttad a tarkóját? Eltűnt!” – emlékezett vissza McClelland. Nem sokkal később Kennedy szívverése leállt. „Most már befejezheted, elvesztettük” – mondta egy másik orvos Perrynek. A halál beálltát követően egy pap feladta az utolsó kenetet JFK-nek.

Eközben Dallas utcáin hajsza indult a merénylő után. J.D. Tippit rendőrjárőr ebédszünetről tért vissza a munkába, és hamarosan meg is látott egy férfit, akire illett Oswald személyleírása. Ahogy kilépett kocsijából, a férfi agyonlőtte őt.

Amikor a rádió hírt adott a rendőr lelövéséről, John Brewer, egy közeli cipőbolt menedzsere gyanút fogott: egy férfi a kirakatba feledkezve álldogált, és füle botját sem mozdította az ott elszáguldó, szirénázó rendőrautókra. A gyanús férfi egy mozi felé vette az irányt, Brewer pedig követte, és megszólaltatta a riasztót. Oswaldon rövid időn belül bilincs volt.

Nem sokkal később rendőrök kopogtattak Ruth Plaine ajtaján, aki éppen Marina Oswalddal nézte a híreket a tévé előtt. „Őrizetbe vettük Lee Oswaldot egy rendőr lelövéséért” – jelentették be, majd elkezdték kihallgatni őket. Amikor azt kérdezték, volt-e fegyvere Oswaldnak, Plaine rögtön azt felelte, hogy nem, de Marina a garázsba vezette a rendőröket, és megmutatta a helyet, ahol férje a puskáját rejtegette. A fegyver nem volt ott. „Ez volt a legszörnyűbb pillanat. Bárcsak tudtam volna, hogy Lee Oswald puskát rejteget a garázsomban!” – mondta Plaine.

Fél három körül Dallasban az elnöki gép fedélzetén – Clint Hill és Jackie Kennedy jelenlétében – beiktatták az elnöki hivatalba Lyndon B. Johnsont, JFK alelnökét, aki maga is jelen volt a gyilkosságánál. A gép – Kennedy koporsójával a fedélzeten – Washington felé vette az irányt, ahol két perccel 6 előtt szállt le.

A fővárosban megállt az élet. JFK munkatársai Washington kietlen utcáin a Fehér Ház felé igyekeztek, készülve a virrasztásra. „Jackie Kennedy megüzente, hogy a Fehér Ház keleti termének – ahol az elnököt ravatalra helyezték – úgy kell kinéznie, ahogy akkor, amikor (Abraham) Lincoln (az Egyesült Államok egyik legnagyobb kaliberű, szintén meggyilkolt elnökének) holtteste feküdt ott” – mondta Richard Goodwin, JFK volt szövegírója.

Clint Hill végig a first ladyvel maradt, miközben felboncolták az elnök testét, majd visszavitték a Fehér Házba, ahova hajnali fél öt körül érkezett meg. A ravatalra helyezett test előtt Jackie és más családtagok imádkoztak.

Hill a dolgozószobájába ment, ahol néhány feljegyzést vetett jegyzetfüzetébe. Ekkor fogta el először a lelkiismeret-furdalás, ami éveken át gyötörte, depresszióssá és alkoholistává tette. Úgy érezte: megvédhette volna az elnököt a halálos lövedéktől, ha gyorsabban reagál. Mire Hill otthagyta irodáját és kocsijához sétált, már másnap reggel hat óra volt.