„Elönti a világot a műanyag hulladék” – mondta Scott MacIvor, a Yorki Egyetem doktorandusza. Míg a tudósok immár sokadszorra kimutatják a műanyag ártalmas hatását az ökoszisztémára, néhányan arra vállalkoznak, hogy megfigyeljék, hogyan alkalmazkodnak a rovarok a mesterséges anyagban bővelkedő környezethez. „Találtunk két méhfajt, amely az eredeti, természetes kaptárépítő anyag helyett műanyagot használt, innovatív módon hasznosítva a közönséges városi hulladékot” – magyarázta MacIvor.
Az egyik méhfaj, a Megachile campanulae kaptárjában valami szürke, ragacsos anyagot talált a kutató, azt gondolta, rágógumi. Az analitikai mikroszkóppal való gondos vizsgálat kiderítette, hogy poliuretán bázisú külső szigetelőanyag, a méh ezt használta az építkezéshez a növényi ragasztóanyag helyett – és alkalmas volt lárvabölcsőnek.
Egy másik méhfaj, a Megachile rotundata, amelyik egyébként lucerna-levélvágó (lucerna leveléből készíti a kaptárat), a talált műanyag szatyrokból vágott le darabkákat, és abból építette a sejteket. A levelek mellett a sejtek negyede ebből készült. Nem mellékes, hogy a műanyag darabokat a méhek másként rágták meg, mint a leveleket, ami azt jelenti, hogy nem véletlenül gyűjtöttek műanyagot. Egyébként nem lett volna nehéz megfelelő leveleket találni a fészeképítéshez.
„Összegyűjtötték a műanyagot, aztán feldolgozták: megrágták, kiköpték, hogy létrehozzanak valami újat, használhatót. Mindkét esetben sikeresen kikeltek a lárvák a plasztikkal bélelt bölcsőből, méghozzá parazitamentesen, ami arra utal, hogy a műanyag bölcső távol tartja a parazitákat – állapította meg a kutató. – A plasztik felhasználásának innovatív módja ökológiailag adaptív vonásra utal a méheknél, amely segíti a túlélésüket az egyre inkább ember által uralt környezetben.”
A műanyagot tartalmazó fészkeket abban a kétszáz vizsgált méhkasban találták, amelyekben egy nagyszabású projekt során városi méhek és darazsak viselkedését figyelték meg. Torontóban és környékén helyezték el ezeket a ládákat, parkok és közösségi kertek mellett.
