A déli-sarkvidéken élő fajok tízezreiről készített feljegyzéseket évtizedeken át több száz tudós. Ezeket tanulmányozta most a Ceridwen Fraser (Ausztrál Nemzeti Egyetem, ANU) és Aleks Terauds (ausztrál antarktiszi hatóság) vezette kutatócsoport. Azt fedezték fel, hogy a vulkánok közelében található a legtöbb faj, távolodva egyre kevesebb akad belőlük. Az Antarktiszon legalább 16 vulkán működik az utolsó, 20 ezer éve véget ért jégkorszak óta.
„A vulkán melege tágas üregeket olvaszthatott a gleccserek alatt, és odabent akár több tíz fokkal is melegebb volt a levegő, mint odakint. Itt kitűnően átvészelhették a zord időket az élő szervezetek” – magyarázta Fraser. Noha a kutatás az Antarktiszra korlátozódott, az eredmények segíthetnek megérteni, hogyan élték túl a jégkorszakokat más tájak élőlényei. A kutatók megvizsgálták azoknak a zuzmóknak, mohaféléknek és rovaroknak az elterjedtségét, amelyek ma is a Déli-sarkvidéken élnek.
A déli-sarkköri gerinctelen fajok mintegy 60 százaléka sehol máshol nem létezik, és egyértelmű, hogy nem mostanában érkezhettek a vidékre, hanem már évmilliók óta ott lehettek, így rejtély volt, hogyan vészelték át a jégkorszakokat – mondta Peter Convey, a brit antarktiszi kutatóprogram (BAS) tudósa. Az elemzést végző Teradus szerint az elterjedtség mintázatai „döbbenetesek voltak”; minél közelebb értek a vulkánokhoz, annál nagyobb volt a fajok gazdagsága. „Azt a feltevésünket támasztja ez alá, hogy az utolsó jégkorszak óta a fajok fokozatosan hódítottak meg a tűzhányóktól egyre távolabbi területeket” – hangsúlyozta. A kutatást az amerikai tudományos akadémia lapja (PNAS) ismertette.
