A kutatók nem tudják, hogy a szexuális próbálkozást és a vészrikoltást a gyász váltotta-e ki vagy a helyzetből fakadó stressz.
„Feszült helyzet eredményezhet furcsa viselkedést a hímeknél. De az is lehetséges, hogy ezekkel csak megpróbált válaszreakciót kiváltani a sérült nőstényből” – jegyezte meg Bezerra.
A közönséges selyemmajmok mintegy tíz évig élnek, a majompár ennek az időnek legalább egyharmadát együtt töltötte. Nyolc utóduk született. A kutatók szerint a nőstény halálakor megint vemhes volt.
A hím állaton a nőstény halála előtt és közvetlenül utána nem látszott pszichikai sérülés. Későbbi távozásában a csoportból azonban közrejátszhatott a társa elvesztése. „A hím elvesztette domináns nősténye támogatását” – magyarázta a kutató.
