A tévedés része a tudomány művelésének. Üdvözlendő, hogy egyes kutatókban megvan a bátorság, hogy kiemeljék a fejüket tömegből és új dolgokat állítsanak. De ugyanennyire üdvözlendő, ha mások megpróbálják lecsapni őket – ellenérvekkel. Ez a tudomány művelésének helyes útja. A tudományos igazságok nem egyetlen Heuréka!-pillanatban, hanem hosszadalmas, minden elképzelhető emberi hiányosságnak kitett szociológiai folyamatok során születnek. Ez a gondolat nem új, már sokan, sokszor megfogalmazták, de a média, a nagyközönség és még a kutatók is gyakran megfeledkeznek róla. A közösségi média gondoskodik róla, hogy mostantól ne így legyen.
A múltban a legtöbb tudományos vita az akadémiai körökön belül zajlott le, és az eredményeik csak fokozatosan jutottak el a nagyközönséghez. Az információáramlás mára azonnalivá vált – gyakran az újságírók is alig bírják tartani a tempót, nemhogy még megszűrjék és értékeljék is a híreket.
Gondot jelent mindez? Egy olyan társadalomban, ahol a tudomány egyre inkább csak egy lehetséges véleménnyé, a szórakoztatás és politikai cirkusz részévé válik, gondot fog. A tudomány egyre inkább defenzívvé válik. Vannak részterületek – mint a klímaváltozás, védőoltások, evolúció –, ahol a nagyközönség egy hangos kisebbsége, de akár a csendes többsége is megkérdőjelezi a tudományos állításokat. Továbbá a kutatás hatalmas üzletet jelenthet egyes intézményeknek és csoportoknak, árnyékot vetve a hitelességre. Minden egyes tévesnek bizonyuló felfedezés, amelyet a közösségi média felnagyít, tovább rombolja ezt a hitelességet.
Mit tegyünk hát? Menjünk vissza az elefántcsonttoronyba, és ne osszuk meg egymással és a világgal a a legújabb eredményeinket? Vagy csak a fényesre csiszolt, végső eredményeket publikáljuk? Valójában sok nagy konzorcium már ma is az utóbbi elgondolást követi, és ez a modell egyre elterjedtebbé válik. Túl sok pénz forog kockán.




