A szakemberek legalább 570 szivárgást számoltak össze az Észak-Karolina és Massachusetts közötti óceánterület egy részén, 50-1700 méteres mélységben. Az eredmények a kutatókat is meglepték. A tanulmányt vezető Adam Skarke, a Mississippi Állami Egyetem munkatársa szerint ez az első alkalom, hogy ilyen mértékű szivárgásra bukkantak az Északi-sarkvidéken kívül, távol az ismert olaj- vagy gázlelőhelyektől.
A kutatók eddig csupán a vízben felszálló buborékokat figyelték meg, és nem vizsgálták a bennük lévő gázt, de véleményük szerint a bizonyítékok metán jelenlétére utalnak. A szivárgások többségét nagyjából 500 méter mélyen észlelték, ahol kedvezőek a feltételek a metán- és vízmolekulákból álló metán-hidrát kialakulásához. Ez az elegy alacsony hőmérsékleten képződik a tengerek mélyén a tengervíz keltette nagy nyomás alatt, de az állandóan fagyott talajban is megtalálható.
A kutatók szerint a gáz valószínűleg a melegedő óceán-hőmérséklet hatására szabadul fel a metán-hidrátokból, és feltehetőleg nem éri el a felszínt, hanem több száz méter mélységben feloldódik, és szén-dioxiddá oxidálódik. „Fontos hangsúlyozni, hogy nincs bizonyítékunk arra, hogy ebből a szén-dioxidból bármi is a légkörbe jut” – mondta Skarke.
A szakember és kollégái becslése szerint nagyjából 30 ezer ilyen rejtett metánkiáramlás létezhet világszerte. Egyesek amiatt aggódnak, hogy ezek hozzájárulhatnak a globális felmelegedéshez. A Nature Geoscience című folyóiratban közölt részletek szerint a kutatók gazdag élővilágot – kemoszintetizáló, vagyis napfény helyett szervetlen molekulákból energiát nyerő élőlényeket – fedeztek fel a gáznyílások egy részének környékén.
A tanulmány rávilágít a víz alatti metántározók jelentőségére: a becslések szerint a tengerfenéki üledékben tízszer annyi szén van, mint jelenleg a légkörben – adta hírül a BBC News.
