A polipot 2007 májusa és 2011 szeptembere között 18 merülés alkalmával figyelték meg amerikai kutatók, amint ugyanazon a helyen őrizte tojásait a kaliforniai partok közelében húzódó Monterey mélytengeri kanyonban. A polip a kanyon fenekének közelében, 1400 méteres mélységben telepedett le a 3 Celsius-fokos vízben, hogy kiköltse körülbelül 160, könnycsepp alakú tojását.
A Monterey-öböllel foglalkozó kutatóintézet munkatársai egyszer sem észlelték, hogy a nőstény polip elhagyta volna tojásait vagy evett volna bármit: még az előtte elúszó vagy elmászó rákok és más zsákmányállatok sem keltették fel az érdeklődését, hacsak nem veszélyeztették a tojásokat. Az évek alatt az áttetsző tojások növekedtek, a polip pedig fogyott, bőre megereszkedett és sápadt lett – írja a Bruce Robison által vezetett kutatócsoport a Plos One című tudományos folyóiratban.
Mivel ilyen sok időt töltenek a tojásban, a kikelő kispolipok azonnal képesek lesznek magukról gondoskodni, kisebb zsákmányokra vadászni. A legtöbb nőstény polip életében csak egyszer rak tojásokat, és körülbelül a tojások kikelésével egy időben pusztul el. Bár a mélytengeri állatok hosszú távú megfigyelésére csak ritkán van lehetőség, a szerzők vélekedése szerint a hosszú költési időszak általános lehet a mélyben.
