Az ózonréteg megóvására 1987-ben aláírt montreali jegyzőkönyv értelmében fokozatosan megszüntették az ózon lebomlását okozó anyagok gyártását, ennek köszönhetően lehetővé válik, hogy a védőréteg állapota újra olyan legyen, mint a határkőnek számító 1980-as évben volt – fogalmaznak Az ózonlebomlás tudományos értékelése 2014-ben című jelentés készítői.
A montreali jegyzőkönyv és a hozzá kapcsolódó szerződések azt eredményezték, hogy a légkörben csökkent a régebben hűtőberendezések, spray-k, szigetelőhabok és tűzvédelmi rendszerek gyártásakor használt anyagok, többek közt a CFC (klór-fluor-karbon) és a halonok mennyisége. A megállapodás óta több mint 90 százalékkal mérséklődött a kibocsátásuk. Ha az egyezmény minden előírása teljesül, akkor a jelentős ózonkárosodás előtti, 1980-as szintre javul az ózonréteg állapota az évszázad közepére a közepes hosszúsági fokok alatt és az Északi-sarkvidéken, a Déli-sarkvidéken pedig valamivel később.
A jelentés figyelmeztetett arra, hogy noha a CFC-k helyettesítésére használt HFC-k (hidro-fluor-karbon) nem károsítják az ózonréteget, ezek egy része erős üvegházhatású gáz. Jelenleg mintegy 500 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő mennyiséggel növelik az üvegházhatású gázok kibocsátásának mennyiségét.
Ez a kibocsátás évente körülbelül hét százalékkal nő, és ha nem állítják meg, akkor a következő évtizedekben jelentősen befolyásolhatja az éghajlatváltozást. A jelentés azt is megállapította, hogy az évszázad második felében az ózonréteg állapota erősen függ a három fő, hosszú ideig a légkörben maradó gáz, a szén-dioxid, a metán és a nitrogén-oxid koncentrációjától.
A szén-dioxid és a metán általában növeli a globális ózonszintet, a nitrogén-oxid azonban erőteljes üvegházhatású és ózonkárosító vegyület is egyben. „Az ózonréteget védő nemzetközi együttműködés nagy környezetvédelmi siker, amely arra bátoríthat, hogy a klímaváltozás nagyobb kihívásait is összefogva, ugyanilyen gyorsasággal győzzük le” – hangsúlyozta közleményében Michel Jarraud, a WMO főtitkára.
