Milyen só kerüljön az asztalra?

Himalája-, tengeri, jódozott, vákuumsó – csak néhány a hatalmas választékból. És a veszélyek, amelyet rejtenek.

„A só jódozásával mikrogrammnyi mennyiségű káliumot lehet csak naponta bevinni, amelyből viszont milligrammnyi a szükséglet, tehát még túlzott jódozottsó-fogyasztás esetén sem növekszik meg a káliumbevitel, csak 1-2 százalékos mértékben. A hozzáadott jód pedig normális sófogyasztás esetén nem éri el a napi ajánlott beviteli értéket, tehát a napi sóbevitel többszörösével lehetne csak túlzott jódbeviteli kockázattal számolni, emiatt az egész felvetés nem igazán valós probléma – mondta el az MNO-nak Armbruszt Simon, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének (MDOSZ) munkatársa. – Mivel Magyarországon nem eszünk tengeri halat jelentős mennyiségben, a jódozott konyhasó fogyasztása ajánlott.”

Ugyancsak a jódozott sók fogyasztását ajánlja dr. Schöberl Erika élelmiszermérnök is, aki portálunknak azt nyilatkozta, hogy nem lehet a sóval túl sok jódot a szervezetbe juttatni, ez a probléma nem fenyegeti a fogyasztót.

A jódozott són kívül a boltok polcain találni még Himalája-sót – Pakisztánból származó kősót –, asztalit, csökkentett nátriumtartalmút, tengerit és különleges lepárlási folyamattal készülő vákuumsót is. A kínálat tehát óriási, és nagyon nehéz eligazodni. Különböző sótípusok léteznek attól függően, honnan származik – tengeri vagy kősó –, hogy finomítják-e, illetve hogy milyen szemcseméretű.

A származási hely befolyásolja a mikroelemtartalmát, de a fő alkotórésze minden esetben a nátrium és a klorid. Magas vérnyomást a túlzott nátriumbevitel okoz, ebből a szempontból a tengeri só használata semmiféle előnnyel nem jár. Egyre több helyen találkozhatunk csökkentett nátriumtartalmú sóval, mely nátriumtartalmát valamilyen más komponenssel helyettesítik, leggyakrabban káliummal. Azok számára, akik nem kívánnak leszokni a sózásról, alacsonyabb nátriumtartalma miatt előnyösebb lehet. A leggyakoribb a 30 százalékkal csökkentett nátriumtartalmú só, mely esetében a káliummal való helyettesítés egészséges emberek számára nem jelent kockázatot, vesebetegeknél azonban mellőzni kell – olvasható a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének 2012-es, októberi hírlevelében.

A magas vérnyomás (hipertónia) – mely a magyar felnőttlakosság közel harmadát érinti – egyik legfontosabb kockázati tényezője a túlzott sóbevitel, azaz ha túl sok sót fogyasztunk, magas lesz a vérnyomásunk. Ez az összefüggés mindkét nemnél, minden életkorban fennáll. Az agyvérzések 62 százalékának és a szívkoszorúér-betegségek 49 százalékának hátterében a magas vérnyomás áll. Ezek a betegségek felelősek a magyar lakosság halálozásának több mint feléért. A fokozott sóbevitel azonban a magas vérnyomástól függetlenül is növeli az agyvérzés, a vesebetegség, valamint a bal kamrai izomtömeg-vastagodás kialakulásának kockázatát. Vizsgálatok igazolták, hogy a csökkentett sótartalmú étrend mellett a hipertónia kialakulásának gyakorisága 10-14 százalékkal kisebb.

(MDOSZ)

Az élelmiszeripar nem tud meglenni a különböző adalékanyagok nélkül. Ezek az összetevők kis mennyiségben vannak csak jelen a sóban, így egészségkárosító hatásaiktól nem kell tartanunk – felelte dr. Schöberl Erika arra a kérdésünkre, hogy a sóban található adalékanyagok – csomósodásgátlók – veszélyesek lehetnek-e az egészségre. A szakember azt mondja, nem kell aggódnunk, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) rendszeresen bevizsgálja ezeket az élelmiszereket.

A Himalája-sóban többnyire nincs adalékanyag. Az élelmiszermérnök szerint ez is jó választás lehet, de úgy gondolja, hogy annyival nem jobb, mint amennyivel drágább a jódozott sónál, inkább csak divatos.

Több mint 1,6 millió ember halálát okozza világszerte évente a túlzott sófogyasztás – állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport több mint 180 országot vizsgálva. Hazánkban az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet Országos táplálkozás- és tápláltságiállapot-vizsgálatának adatai szerint a sóbevitel nőknél 12, a férfiaknál 17,2 gramm, azaz az ajánlott érték több mint 2,5-, illetve 3,5-szerese. A vizsgálat szerint a felnőttlakosság feldolgozott élelmiszerekből származó sóbevitelének több mint egyharmadáért a kenyérfélék, közel egynegyedéért a húskészítmények, mintegy tíz százalékáért pedig a zöldségkonzervek és a savanyúságok felelősek. A sóval tehát vigyázni kell, de a hiánya is végzetes lehet.