Hidrogén-peroxiddal szennyezett puding, lejárt, szennyezett, rovarok lepte sajt, szappanos ízű, vegyszeres szagú kókuszreszelék, jelöletlen zöldség, nyüvektől hemzsegő tojás, takarmánynak szánt kálium-kloridos konyhasó – így verték át az elmúlt egy hónapban a fogyasztókat az üzletekben, és ezek csak azok az esetek, amelyeket a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) lefülelt. Rengeteg egészségkárosító átverésről pedig halvány lila fogalmunk sincs.
Manapság nagyon nem könnyű eligazodni és a helyes terméket választani a boltok polcairól. A minap a sók szerepeltek le a Fogyasztói és Betegjogi Érdekvédelmi Szövetség (FÉBÉSZ) akkreditált laboratóriumában, ahol tizennyolc termék közül ötről derült ki, hogy kálium-jodid-tartalma túllépte a meghatározott értéket – számolt be a Tesztplussz.hu. Hogy hogy kerül kálium-jodid a sóba? Köztudott, hogy Magyarország nagy részén az ivóvíz jódban szegény, ezért szakemberek azt javasolják, hogy fogyasszunk jódozott sót, így elkerülhetjük a pajzsmirigy működésének zavarát. A jód kálium-jodid formájában van jelen a sóban. Egyes szakemberek szerint azonban a túlzott jód- és káliumfogyasztás még a hiánynál is nagyobb egészségügyi kockázatot jelent. Akkor most jódozott vagy sima sót érdemes választanunk?
A só, azaz a nátrium-klorid az élettani folyamatok fenntartása miatt alapvető fontosságú a szervezet működésében. Hiányában szédülés, izomgyengeség, görcsösség, kritikus esetben apátia, végső esetben halál következhet be. Az élelmezésben tartósító, ízesítő és ízfokozó hatását hasznosítják, nélküle aligha létezhet ízletes eledel – mondta lapunknak dr. Schöberl Erika.
A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének hírlevelében pedig azt olvashatjuk, hogy a nátrium a klórral és a káliummal együtt a szervezet folyadékháztartását szabályozza. Jelentős szerepe van az ingerületátvitelben, így az ideg- és izomműködésben, valamint a vérnyomás szabályozásában és egyes enzimek aktiválásában. A klór a gyomorsósav alkotórészeként az emésztésben, a nátriumhoz, illetve káliumhoz kötött kloridion formájában a só-víz háztartásban és a sav-bázis egyensúly fenntartásában működik közre.
„A só jódozásával mikrogrammnyi mennyiségű káliumot lehet csak naponta bevinni, amelyből viszont milligrammnyi a szükséglet, tehát még túlzott jódozottsó-fogyasztás esetén sem növekszik meg a káliumbevitel, csak 1-2 százalékos mértékben. A hozzáadott jód pedig normális sófogyasztás esetén nem éri el a napi ajánlott beviteli értéket, tehát a napi sóbevitel többszörösével lehetne csak túlzott jódbeviteli kockázattal számolni, emiatt az egész felvetés nem igazán valós probléma – mondta el az MNO-nak Armbruszt Simon, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének (MDOSZ) munkatársa. – Mivel Magyarországon nem eszünk tengeri halat jelentős mennyiségben, a jódozott konyhasó fogyasztása ajánlott.”
Ugyancsak a jódozott sók fogyasztását ajánlja dr. Schöberl Erika élelmiszermérnök is, aki portálunknak azt nyilatkozta, hogy nem lehet a sóval túl sok jódot a szervezetbe juttatni, ez a probléma nem fenyegeti a fogyasztót.
A jódozott són kívül a boltok polcain találni még Himalája-sót – Pakisztánból származó kősót –, asztalit, csökkentett nátriumtartalmút, tengerit és különleges lepárlási folyamattal készülő vákuumsót is. A kínálat tehát óriási, és nagyon nehéz eligazodni. Különböző sótípusok léteznek attól függően, honnan származik – tengeri vagy kősó –, hogy finomítják-e, illetve hogy milyen szemcseméretű.
A származási hely befolyásolja a mikroelemtartalmát, de a fő alkotórésze minden esetben a nátrium és a klorid. Magas vérnyomást a túlzott nátriumbevitel okoz, ebből a szempontból a tengeri só használata semmiféle előnnyel nem jár. Egyre több helyen találkozhatunk csökkentett nátriumtartalmú sóval, mely nátriumtartalmát valamilyen más komponenssel helyettesítik, leggyakrabban káliummal. Azok számára, akik nem kívánnak leszokni a sózásról, alacsonyabb nátriumtartalma miatt előnyösebb lehet. A leggyakoribb a 30 százalékkal csökkentett nátriumtartalmú só, mely esetében a káliummal való helyettesítés egészséges emberek számára nem jelent kockázatot, vesebetegeknél azonban mellőzni kell – olvasható a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének 2012-es, októberi hírlevelében.
A magas vérnyomás (hipertónia) – mely a magyar felnőttlakosság közel harmadát érinti – egyik legfontosabb kockázati tényezője a túlzott sóbevitel, azaz ha túl sok sót fogyasztunk, magas lesz a vérnyomásunk. Ez az összefüggés mindkét nemnél, minden életkorban fennáll. Az agyvérzések 62 százalékának és a szívkoszorúér-betegségek 49 százalékának hátterében a magas vérnyomás áll. Ezek a betegségek felelősek a magyar lakosság halálozásának több mint feléért. A fokozott sóbevitel azonban a magas vérnyomástól függetlenül is növeli az agyvérzés, a vesebetegség, valamint a bal kamrai izomtömeg-vastagodás kialakulásának kockázatát. Vizsgálatok igazolták, hogy a csökkentett sótartalmú étrend mellett a hipertónia kialakulásának gyakorisága 10-14 százalékkal kisebb.
(MDOSZ)
Az élelmiszeripar nem tud meglenni a különböző adalékanyagok nélkül. Ezek az összetevők kis mennyiségben vannak csak jelen a sóban, így egészségkárosító hatásaiktól nem kell tartanunk – felelte dr. Schöberl Erika arra a kérdésünkre, hogy a sóban található adalékanyagok – csomósodásgátlók – veszélyesek lehetnek-e az egészségre. A szakember azt mondja, nem kell aggódnunk, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) rendszeresen bevizsgálja ezeket az élelmiszereket.
A Himalája-sóban többnyire nincs adalékanyag. Az élelmiszermérnök szerint ez is jó választás lehet, de úgy gondolja, hogy annyival nem jobb, mint amennyivel drágább a jódozott sónál, inkább csak divatos.
Több mint 1,6 millió ember halálát okozza világszerte évente a túlzott sófogyasztás – állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport több mint 180 országot vizsgálva. Hazánkban az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet Országos táplálkozás- és tápláltságiállapot-vizsgálatának adatai szerint a sóbevitel nőknél 12, a férfiaknál 17,2 gramm, azaz az ajánlott érték több mint 2,5-, illetve 3,5-szerese. A vizsgálat szerint a felnőttlakosság feldolgozott élelmiszerekből származó sóbevitelének több mint egyharmadáért a kenyérfélék, közel egynegyedéért a húskészítmények, mintegy tíz százalékáért pedig a zöldségkonzervek és a savanyúságok felelősek. A sóval tehát vigyázni kell, de a hiánya is végzetes lehet.
