Az 1620. május 1-jén született Zrínyi horvát eredetű főnemesi családból származott, dédapja volt Zrínyi Miklós, az 1566-ban Szigetvár védelmében elesett törökverő hős. Apját korán elvesztette, gyámja, Pázmány Péter esztergomi érsek, az ellenreformáció vezéralakja neveltette. A családi birtokot megosztotta Péter öccsével – akit 1671-ben a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt lefejeztek –, ő a muraközi, öccse a tengermelléki részt kapta. Ez egyben nyelvi elkülönülést is jelentett, Péter horvát nyelven verselt, ő fordította le horvátra bátyja művét, a Zrínyiászt, s ma is a horvát irodalom egyik nagyságaként tartják számon.
Zrínyi Miklós a családi birtok védelmében harcolt a török ellen, majd a harmincéves háborúban tüntette ki magát vitézségével. Jutalma tábornoki, horvát főkapitányi cím lett, 1648-tól horvát bán volt, csáktornyai udvara politikai és társadalmi központtá vált. A magyarul, horvátul, latinul, németül, olaszul, törökül is tökéletesen beszélő Zrínyi nemzeti pártot szervezett. Fő célja a török kiűzése volt, de foglalkoztatta a független magyar királyság gondolata is, ezért a bécsi udvar elgáncsolta nádorrá választását.
I. Lipót király 1663-ban megtette magyar főparancsnoknak, Zrínyi a következő év elején vezette híres téli hadjáratát. Kihasználva, hogy a törökök télen nem szerettek mozogni, a hadtudományra fittyet hányva messze az ellenséges területre behatolva felégette az eszéki Dráva-hidat, majd áprilisban Kanizsa ostromához kezdett. Hiába magasztalták Európa-szerte, az udvar visszarendelte, júniusban pedig a császári hadak passzivitása miatt a török területen épített Zrínyiújvár is elesett.
Az 1664-es szentgotthárdi diadal utáni szégyenletes, inkább a törökre nézve előnyös békekötés után a csalódott, a fővezérségről is leváltott Zrínyi a magyar államiság újraépítéséről szőtt terveket, de a megvalósításra nem maradt ideje: 1664. november 18-án vadászat közben egy vadkan halálra sebezte. Az eseményeket a vadászaton jelen lévő Bethlen Miklós Önéletírásából ismerjük. A történet szerint a Csáktornya melletti kursaneci erdőben vadászó társaság estefelé hazaindult, amikor egy Póka István nevű vadász azt mondta Zrínyinek: a közelben van még egy általa megsebzett vadkan, amelyet elejthetnének. Zrínyi és néhány társa lóra pattant, majd egyikük nyargalva érkezett vissza, azt kiáltva: „Hamar a hintót, oda az úr!” A társaság már csak a vérző Zrínyit találta, aki nem sokkal később meghalt. A balesetnek közvetlen szemtanúja nem volt, a Zrínyivel tartók a tisztásra érve már csak azt látták, hogy Póka a fán kuporog, a vadkan pedig Zrínyit marcangolja. A költő-hadvezér még fölkelt, és azt mondta: „rútul bánék velem a disznó”. A lábán egy seb volt – erről Bethlen nem írt –, a nyakán három, az egyik minden izmot és eret elszakított, a vérzést nem tudták elállítani.
