A Fabian Leendertz vezetésével tevékenykedő nemzetközi kutatócsoport az Embo Molecular Medicine című szaklapban arról számolt be, hogy az afrikai faluban a gyerekek gyakran játszottak egy hatalmas üreges fa körül, ahol szelindekdenevérek (Mops condylurus) éltek. A kutatók az azóta leégett fa körüli talajban és az elszenesedett maradványokban megtalálták ezen denevérfajta örökítőanyagát. A környékbeliektől azt is megtudták a szakértők, hogy a gyerekek gyakran megfogták a fában élő denevéreket, sőt időnként rostélyon megsütötték őket.
A szakértők körében a szelindekdenevérek már korábbi ebolajárványok kitörésekor is lehetséges vírusgazdaként merültek fel. A fajról köztudott, hogy képes átvészelni az ebolavírussal való megfertőződést. Az állatokban a kutatók korábban a kórokozó elleni antitesteket fedeztek fel.
Egy nemzetközi kutatócsoport 2014 áprilisában utazott a guineai határvidékre – ahonnan az ebolajárvány által Guinea mellett a leginkább érintett két országba, Sierra Leonéba és Libériába vezet az út –, hogy kiderítsék az ebolajárvány okát.
Az RKI tanulmánya rámutat, hogy a hasonló járványok alkalmával az elhullott vadon élő állatok száma is megnőtt, s főleg az emberszabású majmokat és némely antilopfajtát érintett a betegség. Emiatt a kutatók megvizsgálták, hogy a jelenleg érintett területen történt-e változás a környék faunájában. Végül úgy találták, hogy nincsenek erre utaló jelek.
A tanulmány szerzői szerint a guineaiak gyakran kerültek kapcsolatba repülőkutyákkal is, amelyeket mindeddig az ebolajárvány elterjedésének legvalószínűbb okaiként tartottak számon. Mindenesetre a kutatók szerint a szelindekdenevér lehetséges vírushordozóként való leírása új távlatokat nyit a vérzéses láz elleni küzdelemben.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hétfői jelentése szerint a fertőzöttek száma az ebola által leginkább sújtott három afrikai országban, Sierra Leonéban, Libériában és Guineában együtt már meghaladta a 20 ezret, és eddig 7842 ember halt meg a járványban. A helyzet Sierra Leonéban a legsúlyosabb.
