Tengerbiológusok, geológusok, mikrobiológusok és genetikusok vettek részt a HADES-expedícióban (Hadal Ecosystem Stuied), amelyet az amerikai Schmidt Óceánkutató Intézet, a Hawaii Egyetem, valamint az Aberdeeni Egyetem szervezett. A kutatók egy hónapon át vizsgálták a Csendes-óceán délnyugati medencéjének peremén elhelyezkedő Mariana-árok élővilágát és földtani képződményeit. Ott található a Föld legmélyebb pontja, a csaknem 11 kilométer mélységben lévő Challenger Deep – olvasható a BBC hírei között, valamint a Phys.org hírportálon.
A Schmidt Intézet kutatóhajóján, a Falkoron tett 30 napos expedíció alatt a tudósok 92 alkalommal bocsátották a mélybe a Hadal Landert, az Aberdeeni Egyetem mérnökei által konstruált távirányításos mélytengeri kutatórobotot, amely az ötezer és 10 600 méter közötti sávban végzett felméréseket, s több mint 100 órányi filmfelvételt készített.
„A kutatások során egyaránt vizsgáltuk a víz alatti kanyon meredek falait és a Mariana-árok ökorendszerét is. Az eddigi expedíciók többsége a Mariana-árok legmélyebb pontjával foglalkozott, ám ökológiai szempontból az ilyen vizsgálatok hiányos eredményeket adnak. Ez olyasmi, mintha egy hegyvonulat ökorendszerét kizárólag a csúcsok vizsgálatából akarnánk megismerni” – fogalmazott Jeff Drazen, az expedíció társvezetője.
A kamerák 8145 méteres mélységben kaptak lencsevégre egy fura szerzetet, egy fehér, áttetsző halat szárnyszerű uszonyokkal és angolnaszerű farokkal, amint lassan, méltóságteljesen siklott a tengerfenék felett. Ez az eddigi legnagyobb mélységben felfedezett hal, a korábbi csúcstartót, a pseudoliparis amblystomopsis nevű halat 2008-ban fedezték fel a csendes-óceáni Japán-árokban 7700 méteres mélységben.
A hal kifogása és felszínre hozása nélkül a tudósok nem állíthatják biztosan, hogy egy új fajról van szó, ám Alan Jamieson, az Aberdeeni Egyetem óceánkutató laboratóriumának tengerbiológusa elmondta, hogy még soha nem látott ehhez hasonló példányt.
A halat a mélységi határ közelében észlelték, amely alatt a halak már nem képesek létezni. Emellett lencsevégre kaptak fura, az amphipodák rendjébe tartozó felemáslábú rákokat is. Míg egy átlagos amphipoda testhossza 2-3 centiméter, mélytengeri fajtestvéreiké eléri a 30 centiméter is.
Az expedíciónak sikerült a felszínre hoznia az eddigi legmélyebbről nyert kőzetmintát is, amely a Mariana-szigetek egyik legkorábbi vulkánkitöréséből származhat. A kőzetdarabkák segítségével értékes adatokat nyerhetnek a csendes-óceáni árokrendszer kialakulásáról.
