A tudósok úgy vélik, a bolygó legbelső magjának vaskristályszerkezete eltér a mag külső részében talált struktúrától – tudósított a BBC a Nature Geoscince című szaklapban megjelent tanulmányról.
Mélyfúrás helyett a földrengések keltette visszhangokat tanulmányozták. Azt elemezték, hogyan változnak, amint a bolygó különböző rétegein átmennek.
„Ezek a hullámok ide-oda vetődnek a Föld egyik oldalától a másikig” – magyarázta Xiaodong Song, az Illinois Egyetem kutatója, aki kollégáival együtt az így kapott adatokból azt állapította meg, hogy a Föld nagyjából Hold nagyságú magja két részből áll.
A legbelső rész kristályai kelet–nyugati irányúak, ha olyan pontról tekintünk rájuk, mely magasan az Északi-sark felett helyezkedik el. Ugyanonnan figyelve a mag külső részének kristályai észak–déli irányúak.
Song elmondta: a belső mag különböző régióinak eltérő struktúrái a Föld ősi történetéről is árulkodhatnak. A mag több mint ötezer kilométer mélyben fekszik, és nagyjából egymilliárd éve kezdett megszilárdulni. Évente mintegy fél millimétert növekszik – tette hozzá.
A kristályok eltérő helyzete arra utal, hogy különböző körülmények között alakultak ki, és a Föld ebben az időszakban látványos változáson ment keresztül.
Simon Redfern, a Cambridge-i Egyetem tudósa – aki nem vett részt a kutatásban – úgy vélte, a tanulmányban leírt modellt tesztelni kell, vagyis a Föld legbelső magjának szeizmikus tulajdonságait más módszerekkel is szükséges elemezni, mivel eddig egyetlen tanulmány sem jutott erre a következtetésre.
