Egy amerikai tanulmány szerint a hosszan lebegő nyúlványok megzavarják az éjszakai vadászok ultrahangos tájékozódási rendszerét. A lepkék esetében ismert tény, hogy a szárnyukon lévő szemfolt a ragadozók figyelmének az elterelését szolgálja. Eddig azonban nem tudták a kutatók, léteznek-e hasonló stratégiák az akusztikus módszerekkel vadászó ragadozók, például a denevérek ellen. Ezt vizsgálta Jesse Barber, az amerikai Idaho államban lévő Boise Állami Egyetem kutatója és munkatársai.
Hosszú faroknyúlvánnyal rendelkező zöld Actias Lunákat, más néven holdas szövőlepkéket kötöttek vékony horgászzsinegre és hagyták őket repkedni. A tudósok a lepkék felénél eltávolították a nyúlványt, majd infravörös kamerákkal figyelték meg a rájuk vadászó barna késeidenevér (Eptesicus fuscus) viselkedését.
A tudósok megállapították, hogy a nyúlvánnyal rendelkező lepkéknek 47 százalékkal jobbak a túlélési esélyeik, mint azoknak az állatoknak, amelyeknél eltávolították azt. Ráadásul az esetek 55 százalékában a denevérek a nyúlványra támadtak, nem a lepke testére. Nyilvánvalóan a farokrész valamilyen módon vonzza a denevéreket – írják a szakértők a PNAS című szaklapban megjelent tanulmányukban.
A szárnynak ezek a bizarr részei a repülésben nem játszanak szerepet a lepkék repüléséről készített felvételek szerint. Mivel ilyen nyúlványok bizonyos éjszakai lepkefajoknál egymástól függetlenül alakultak ki, úgy tűnik, hatékony védekezési eszköz a denevérek ellen – vélik a kutatók.
